Pályázat - Kockázatos április 1

Pályázat, Áprilisi tréfa. Megtörtént eset. A neveket kicseréltem, nem szándékszom reklámot csinálni a "szereplőknek" a többi stimmel.

Vandra Attila: Kockázatos április 1

Április elseje, a bolondok napja. Ilyenkor "illik" valakivel kitolni. Mivel mindenki ezen töri a fejét, nehéz valami eredetit kitalálni, ami még humoros is legyen. Sok hülye vicc lát április elsejéken napvilágot, jó részük sótlan, mert a humor az erőlködéssel nem fér össze. Történt egyik évben, hogy az Áprilys diákok azt találták ki, hogy... de vágjunk az események elejébe.
Április elsején reggel 7-kor, ahogy csengettek gyanútlanul vettem a XIIC katalógusát, s szokásom szerint elindultam a második emeletre. Ahogy benyitottam, meghökkentem. Csupa idegen arc fogadott. Kiléptem az ajtón, megnéztem az ajtót. Azon biza azt írta, hogy XIIC, jó nagy betűkkel. Nem tévesztettem el tehát. Erre vihogás tört ki. Egy pillanatig nem tudtam mire véljem, csak azután jutott eszembe, hogy aznap „bolondok napja". „Szóval azt találtátok ki, hogy áprilisi tréfa gyanánt felcserélitek az osztályokat... Hű, mekkora dili hisztit fog ezért a diri kivágni! Na, nem irigylem a főszervezőt." - gondoltam. „De most mit tegyek?" - éreztem meg a dilemma súlyát. „Ha most kiverem a dili hisztit, az nem jó. Ha rájuk hagyom, hogy kiröhögjenek az még rosszabb... És kik ezek?" - néztem körül. „Kilencedikesek lehetnek... Áááá nicsak, egy ismerős arc, Aczél Kálmán, Aczél Misinek az öccse. Kálmán nagy viccmester, hírhedt a tanáriban. Tehát ezek a IX A-sok. Na, megálljatok csak!" - Jött mentő ötletem.
- Jó napot kívánok! - köszöntem a lehető legtermészetesebb hangon. - A hiányzókat kérem!
A diákok meglepetten néztek össze. Ez nem volt benne a forgatókönyvben. Ők a „tanári hisztit" várták. Ingerült hangon ismételtem meg:
- A hiányzókat kérem! Ki a szolgálatos?
- A tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy nem hiányzik senki - jelentette vihogva az egyik leányzó. Az osztály várakozó tekintetekkel nézett rám: „Mi lesz ebből?" Egyesek már gyanakodva kezdtek forgolódni a székükön. „Na persze, ekkora buliból félholtan se lehet kimaradni, s persze a senkinek nem „késett a trolibusza..." gondoltam, majd kinyitottam a XIIC naplóját.
- Na, lássuk, ki az első a naplóban. - tettem fel a kérdést, mert tudtam, hogy Aczél Misi az első - Aczél, gyere ki felelni.
Aczél Kálmán meg se mozdult. Az osztály kíváncsian nézett, hogy mi lesz ebből. Odament Kálmán mellé, s éles hangon megkérdeztem:
- Nem tudod a neved fiam? Vagy hallási problémáid vannak? - Kálmán ijedten felállt.
- De én... És miből fogok felelni?
- A cukrok optikai izomériájából. Felrajzolod a táblára a glükóz és a fruktóz térképletét, s elmagyarázod mik az enantiomérek, mi különbözteti meg őket a diasztereomérektől, mik az anomérek, s mi ennek a jelentősége a cukrok esetében. - válaszoltam, tudván, hogy kilencedikes létére ebből annyit érthet, mintha kínaiul beszélnék hottentotta tájszólásban. Aczél Kálmán csak nézett meredt szemekkel.
- S kinek fogja a tanár úr a jegyet beírni? - szólalt meg végül.
- Hát, ha Aczél felel, akkor Aczélnak. Miért, másnak kellene?
- De én nem vagyok... Aczél Mihály...
Kinyitottam az ajtót, s tüntetőleg megnéztem még egyszer mit ír rajta.
- Ez a XII C. A XII C-be egyetlen Aczél jár, Aczél Mihály. Tehát fáradj a táblához. - szóltam rá.
Egyesek vihogni kezdtek, másoknak az arcukra fagyott a mosoly. Akkoriban már csak egyetlen osztályt tanítottam az Áprilyban, a XIIC-t. Mivel érettségizniük kellett kémiából, elég magas követelményszintet állítottam eléjük. Így jóvoltukból elég „rémhírem" volt a suliban. Kálmán mókamesternek az arcára fagyott a mosoly. Gondolom azon tanakodhatott magában, hogy vagyok-e elég hülye ahhoz, hogy bosszúból ezért az áprilisi tréfáért beírjam bátyjának az általa beinkasszált kettest[1]. Hallgatott, meg se mert mukkanni. Egyik leányzó kelt védelmére.
- De tanár úr, nem adhat Misinek kettest az öccse tudására... Ez igazságtalanság! - Erre mások is bátorságot kaptak, s a Kálmán védelmére keltek. Egy pillanatra hátat fordítottam az osztálynak, hogy szembe ne röhögjem őket, majd összeszedtem magam, s hirtelen visszafordultam.
- Mi ez lázadás? Szedjetek elő egy lapot! Azonnal, mindenki! A tétel az, amiből Aczélnak kellett volna felelnie!
A lélegzet is megfagyott az osztályban.
- Ne kelljen még egyszer mondanom! Egyenként és személyesen fogjátok beadni, hogy ellenőrizhessem, hogy fel van-e írva a nevetek! - jelentettem ki vészjóslóan. Halálos csönd lett az osztályban.
Zaj támadt az osztály előtt. Megjelentek a XII C-sek. Egyik kopogott, de nem várta meg az engedélyt, hanem vigyorgó képpel benyitott.
- Kinn maradtok fiam, amíg kollégáitok be nem fejezik a rögtönzést! S egy hangot se halljak odakint! - szóltam rá. Meglepetten visszahúzódott. Behallatszott, amint újságolta a többieknek, hogy a IX A-sok rögtönzést írnak. Vajon miből irat? - tanakodtak.
- Ne mondjam még egyszer tessék nekiállni. De azonnal! A rögtönzéseket kijavítom, jegyet adok rá, majd az igazgató úr jelenlétében átadom majd a kémia-tanárnőtöknek, hogy írja be a katalógusotokba!
Néhány engedelmesebb leányka lapot vett elő, s kezdte felírni a nevét. Kintről az igazgató üvöltése hallatszott be az osztályba.
- Menjetek már be az osztályba, mire vártok, fiam miniszteri határozatra?
- Vandra tanár úr nem enged be. - magyarázkodtak többen is a XII C-sek közül.
A IX A-sok soha életükben ne örvendtek úgy az „emberevő" hírében álló diri megjelenésének.
- Mi van itt? Miért nem engeded már be őket, hogy kezdődjön a tanítás? - förmedt rám.
- Szünetben elmagyarázom. - vigyorogtam. - De hogy ezek nem kétszer, hanem háromszor fogják végiggondolni, mielőtt osztályt cserélnek a legközelebbi április elsején, azt garantálom...
- Ez áprilisi tréfa volt tanár úr? S nem volt szándéka beírni a rögtönzéseket? - döbbent rá Kálmán.
- Miért? Azt hol írja, hogy csak a diáknak szabad? - feleltem - Na, pucolás az osztályotokba, amíg meg nem gondolom magam, hogy cseréljek a kollégával.
- Miből irattál velük? - esett le a dirinek a tantusz.
- Természetesen a XII-es anyagból. Ez itt a XII C... - mondtam széles vigyorral. S elhitettem velük, hogy Edittel beíratom a jegyeket.
- Nem igaz... - tört ki a diriből a nevetés, de úgy, hogy a hasát kellett fognia nevettében. - Na, emberetekre akadtatok! - szólt a savanyú képpel kivonuló IX A-sokra.
Közben a XII C-sek is beszállingóztak a padjukba, s kezdték felfogni mi is történt.
- S az öcsémék bevették, hogy a tanár úr beírja azokat a jegyeket? - hüledezett Aczél Misi.
- Még azt is, hogy, ő felel, s te kapod a jegyet. - nevettem. - Mert felelt is...
- Hogy lehetnek ilyen hülyék? Az egész suli rajtuk fog röhögni... - csodálkozott Misi.
- Te csak hallgass! - tromfolta le Magdi Misit. Kilencedikben te is befostál, amikor...
- Na, ezt hagyjuk, inkább kezdjük meg a kémiaórát. - terelte Misi a kényelmetlen témáról másfelé a beszélgetést.
- Jövő órán a cukrok fejezetből rögtönzést írunk. - zártam le a vidámságot, de a szakállas Misi-ügyet is. - Ha valakinek van kérdése az anyaggal kapcsolatban, most tegye fel!
Mindenki szó nélkül elővette a füzetét.
Misi jóslata bevált. Nem a tanárok reakcióin, hanem a IX-A-sok rögtönzésén, s főleg Aczél Kálmán „felelésén" röhögött a suli. Így aztán nem csoda, ha valaki elkottyantotta az értelmi szerző kilétét, ki nem volt más, mint Aczél Kálmán. Kálmán megúszta az ügyet egy igazgatói lelki fröccsel. Vagy mégse? Három év múlva a Maturanduson az akkori XI-edikesek Kálmánékat búcsúztató előadásukban nem hagyhatták ki Aczél Kálmán "szervezését" és felelését... „szerves kémiából." Mindenesetre Kálmán nem szervezett a következő három évben több „bolondos április elsejét."

________________________________________
[1] A romániai iskolarendszerben a jegyek 1-10.ig vannak. A 10-es a jeles, az 5-ös az elégséges, a 4-es s az annál kisebb jegyek az elégtelen különböző fokozatai. E rendszert a gyakorlatban csak a felvételi-érettségi vizsgákon tartják be szigorúan. Van tanár, aki nem ad négyesnél kisebbet, főleg a általános iskolában, a legtöbb középiskolai tanár hármasnál kezdi az osztályozást. 1-est általában csak puskázásért vagy "büntetésből" adnak. Én a XII C-ben kettestől osztályoztam, mert nekik érettségizniük kellett kémiából.

etele