Pályázat- Doktor úr, kérem!

A naplóbejegyzés önállóan is megállja helyét, egyébként pedig az eddig sehol meg nem jelent Dengue c. vígjáték-zenekari napló egy humoros részlete, melyben Tonjo mesél.

Magabiztos ember vagyok, de akadtak kivételes helyzetek! Inamba szállt a bátorságom, amikor Amszterdamban az urológiai ügyeletre kellett sietnünk sürgősen!!!
Történt, hogy a Magna Plázában nemcsak a Mitziék által megrendelt árut ejtettük zsákmányul, hanem a KÍNAIT is. Gaz Angelo felbújtott engem, hogy csábítsuk el a kínai turistahölgyeket. Nem szégyellem, mint tökös gyerek, bevetettem a legcsibészesebb mosolyomat és a legkedvesebb modoromat a nemes cél érdekében!
Ismerkedésünk egy swingerpartivá fajult, azon a houseboardon, ahol szállást foglaltunk. Egy festői csatorna partján horgonyzott a mi 50 kabinos lakóhajónk. Este a szúnyogok tort ültek fölöttünk, amikor a tömegszexet megelőző grilles vacsorát töltöttük el.
A Pej-Pejjel, May-jel és Candy-vel végighancúrozott őrült éjszaka után erős viszketésre ébredtünk mindketten, magunkra hagyva titokzatos, hirtelen támadt nyavalyánkkal. Ennek okát jöttünk kivizsgáltatni.
Az épület előtt egy kankirály voltam, ám amikor beértünk, visszafejlődtem egy ötéves kisfiúvá. Angelo nyelvét elvitte Malmsteen cica, semmit nem sikerült belőle kihúznom néhány cifra káromkodáson kívül. Bezzeg tegnap be nem lehetett fogni a száját, annyira nyögött a két kínai cukorbébi hihetetlenül gyönyörű szendvicsében!
A rendelő előtt körülbelül 7-8 ember ücsörgött, láthatólag egyikük sem örült ennek a várakozásnak. Falfehér ábrázatukhoz lesütött szemek társultak, térdük citerázott.
Letottyantunk, és utánoztuk őket. Ahogy fogyott előttünk a sor, úgy gondoltunk egyre gyakrabban arra, hogy jobb lenne hazasomfordálni, és a kellemetlen tünetek maguktól is elmúlhatnak. De isten ostora lesújtott ránk csúnya hűtlenségünk miatt, és be kellett menni. Ezt a rendelőből kilépő szőke bögyös nővérke is közölte.

- Kérem a következőt! - csücsörítette rózsaszín ajkaival.
- Előbb te! - taszajtott előre Angelo. - Az ifjúságé az elsőbbség!
Felszisszentem, mert az asszisztensnő szexis látványa kalamajkát kavart gatyám égő tartalmában.
- Legalább hamarabb túlleszek rajta - rántottam meg a vállamat, és próbáltam nem betoji pofát vágni.
- Félénk fiú, meg ne ijesszék! - élcelődött Angelo kínjában, de szerintem magára utalt ezzel.
- Bízzon bennünk! Jöjjön, Tonjo, nem harap a doktor bácsi!
Rettegésem egy pillanatra átváltott a bátyám ellen irányuló haraggá. Aztán ismét azon kaptam magam rajta, hogy reszketek. Tekintetem ráragadt a doktor Hans-ra és azt hittem, hogy rögtön elájulok.
Rossz sorsom egy sintér karjaiba vezetett engemet. A fickó Schwarzihoz járhatott edzeni, mert a bicepsze olyan vastag volt, mint az én combom. Széles képén némi vigyor terpeszkedett, nem túl megnyugtatóan:
- Mi a panasza? - kezével intett, hogy soroljam.
- Háát...viszket...tudja doktor úr, hogy szokott ez lenni. Találkozott már pár ilyen esettel - kisegér méretűre zsugorodtam.
- Konkrétabban? Nem kell idegeskedni, azért vagyok, hogy segítsek.
- Fáj, ha pisilek. Fáj, ha ágaskodik. Piros, és olyan...valami folyik belőle...
- Ha nem vagyok indiszkrét, hol szerezte?
- Gondolom, ezt nem a Gucci ingemre értette. Kínaiból - zavaromban a falon függő órára pislogtam.
- Hát igen, csábítóak, csábítóak, csak jobban kéne velük vigyázni. Ön nagyszerű ajándékot kapott a hölgytől. Trippert.
- Elnézést doktor úr, még nem mondtam el mindent. Nem egy hölgytől.
- Egy férfitól?
- 3 hölgytől - a padló a béka feneka alá merült velem együtt, és úgy makogtam, mint egy majom.
- Maga aztán tud élni!
- A testvérem is kinn várakozik, elvileg ugyanezzel a kórsággal.
- Kérem, fáradjon be a másik terembe, és a nadrágot levéve feküdjön fel az ágyra.
- A...boxer is lehúzzam? - elképzeltem, amint ez a Gyúrós Doki megragadja az én kis slagomat a lapát tenyerével, és szadista módon csomót köt rá, vagy valami annál is rosszabbat művel vele.
- Igen. Az a legfontosabb. Nővér, kérem készítse elő a kenőcsöket, illetve élezze meg a szikét.
"Amputáció?! Men gorqué*, nem engedem, hogy lemetéljenek!
Minden hajam szála az égnek meredt, egy kő nyomta a gyomrom helyét, és önkéntelenül fázni kezdtem. Kínpadként tekintettem a vizsgálóasztalra.
"Na, innét én már nem kelek fel!"
Megsemmisültem. Úgy hevertem ott, mint egy hulla a boncteremben.
A doktor fontoskodó képpel szemügyre vette a beteg testrészt. Az úgy piroslott, mintha nem hozzám tartozott volna.
- Nővér, kérem kezelje le ezt a gyulladást.
- Doktor úr, nem maga csinálja? - félelemtől határok közé szorított szellemi szintem ennél mélyebbre nem süllyedhetett volna!
- Nem, szerintem így sokkal kellemesebb lesz, de ha óhajtja...
- Háát...mégsem...
- Ezt három héten keresztül meg kell ismételnie önmagának, hacsak nincsen segítség. Felírok antibiotikumot. A kezelés időtartana alatt tartózkodnia kell a szexuális élettől.
"Én ezt hogy fogom kibírni! Margaretának hogyan magyarázzam ezt úgy meg, hogy ne derüljön ki a félrelépésünk?"
- Nem lett volna egyszerűbb, ha mindketten bejönnek? Elvégre ugyanaz a tünet. Egy csapásra elintéztünk volna mindent - közben megírta a receptet. - Csak az a baj, hogy egy asztal van...De a nővérnek két keze! - mondta sunyi mosollyal.
- Lehet, hogy jobban jártunk volna, mint a három kínaival, és ráadásul ezt a tb fizeti.

Ennél jobb végszót nem találhattam volna erre a délutánra.
Helycsere, tesó!

Men gorqué* - az én uborkám, spanyol roma, calo castellano nyelv