Papír
A kezdeti bánat teszi teljesebbé a későbbi örömöt, mi nagyobb súlyt ad az azt követő levertségnek, hogy az éreztesse velünk leginkább az elszalasztott pillanat jelentőségét.
Papír. Fehér koporsóban,
a feketébe öltözött szavak,
némán dalolnak,
s a bennük élő keselyű
siratja alkonyát
az útnak, mi semmibe vész.
Nem látszó angyalok oltják
a pokolnak tüzes testét,
egyre többen az egyre nagyobbat,
egyre jobban az egyre rosszabbat!
Papír! A szavak feketék.
Fehér lepelbe burkolva
temetem lelkem
a szavak mezején,
s felhős szemeim áztatják,
amint utolsó útjára lép...
Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!
