Párbeszéd a temető csendjében
Unokámmal a temetőben
A temetőbe látogattunk férjemmel és unokámmal Gyuresszal. Gyuresznak ezernyi kérdése volt, s mindezt nagyon hangosan tette fel. Kértem legyen csendesebb, mert zavarjuk a temető csendjét, a dédiéket.
- Majd akkor szól a dédipapa - válaszolt a gyerek. - És az előbb azt mondtad, hogy az égben vannak, ott nem is hallják.
- De a Jézuska hallja - csitítottam unokámat, jobb válasz híján.
- De ő meghalt, ő van itt lent a sírban, azért hallja? És akkor miért mondtad karácsonykor, hogy megszületett, mikor már meg is halt? - kérdőn tekintett rám unokám.
- Látod Patykó /nagyapja/, Anyci /én/ nem mond igazat!
- Gyuresz, maradj egy kicsit csendben! - kérte nagyapja.
- Jó, akkor maradok csendben, ha az Anycit itt hagyjuk a temetőben!
Elindultunk a sírtól, unokám felém fordulva kiabált - megmondtam, hogy Te maradj itt!
Pironkodás ide vagy oda, de nevetve vonultunk ki a temetőből.
2006-05-24
Vissza a főoldalra
Sok humoros történet lapul a tarsolyomban, egyenként, majd felteszem a lapra.
Meghitt hétvégét kívánok! Szeretettel: Zsó
Szegény gyerek, nem látott tisztán, ezért kicsit
súlyos büntetést szabott ki neked.
Érdemes írni a gyerekek mondásait. Tíz év
múlva élmény olvasni.
kérdezte,miért nem ássuk ki,ő szívesen segít.
(most 5 éves).
Szeretettel olvastalak: zsuzsa
Minden jót kívánok!
én bezzeg hangosan nevettem. Szívből gratulálok unokának, nagymamának. Szeretettel: Mara

Életünk során sok gyerek kérdés felkészületlen ér bennünket.
Puszi! János










