Pusztító szerelem /Regény részlet II./

Ebben a részben a német pilótát, és a francia lányt ismerhetitek meg....


Ez a nap Hans Richterben is mély nyomot hagyott. Olyat tapasztalt meg, amit eddig soha. Megijedt. Tudta, hogy csak a szerencsének köszönheti az életét. Visszagondolva sem akarta elhinni, hogy kifogyott a lőszere anélkül, hogy észrevette volna. Nem tudhatta, hogy David ugyanebben a cipőben járt, így azon töprengett, hogy miért nem üldözte tovább? Végül is úgy gondolta, hogy a lényeg az, hogy így vagy úgy, de megúszta.

Wernernek csak akkor mondta el, mikor beültek újra a vendéglőbe, ahol Monique szolgált fel.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a vendéglős szeretettel fogadta volna őket, de valamivel barátságosabb volt. Monique nem örült, mikor meglátta a két tisztet. Abban reménykedett, hogy nem jönnek többet. De mindent elkövetett, hogy ne vegyék észre rajta. Odament az asztalhoz. Most először Hans szemébe nézett. Alig bírta eltusolni meglepetését, mikor a pillantásuk találkozott. Ilyen csodálatos ragyogó kék szemet még életében nem látott. Szinte világított. Ez csak fokozta a zavarát, mert a szemek valósággal megbabonázták, mint a kígyók szeme. Alig bírt megszólalni. Egy üveg konyakot tett le az asztalra, bontatlanul. Kezével és szavakkal elmagyarázta, hogy ajándéknak szánta Hansnak, és jobb kezét mellkasára szorítva jelezte, hogy az előző esti malőr valóban a véletlen műve volt. A fiú rámosolygott, s kezével jelezte, hogy felejtsék el. A lány felvette a rendelést, és elsietett a konyha irányába. Fáradt volt. Még a szakács összekészítette a tálcát, ő leült, és becsukta a szemét. Abban a pillanatban egy égkék szempár nézett szembe vele. Rémülten kinyitotta. Elhessegette az emlékképet. Fogta a tálcát, és elhagyta vele a konyhát. Mikor az asztalhoz lépett, Hans az ujjával megkopogtatta maga előtt az asztalt, majd két tenyerét összerakva mintha imádkozna, könyörgőn nézett a lányra. Nem lehetett nevetés nélkül megállni. És Monique elnevette magát. Fehér foga kivillant, s egy pillanatra összenézett a fiúval, akinek a szeme külön nevetett a lányra. A pillantás az átlagosnál kissé hosszabbra sikerült. A lány zavarba jött. Jó étvágyat kívánt, és a többi vendéghez fordult.

A két férfi jóízűen falatozni kezdett. Hansnak ezen az estén különösen ízlett az étel.

- Visszatérve a ma történtekre, ebből megtanulhatod, hogy figyelj jobban. Lőszer nélkül csak áldozat lehetsz. Biztos, hogy ezek után soha többet nem fordul elő - emelte fel poharát magasra egy pillanatra barátja.

- Ez megér egy kortyot - követte Hans.

Monique egy asztalnál ült, és a számlákat rendezte. Közben oda-odapillantott, ahol a két barát vacsorázott. Hans úgy ült, hogy félprofilból látta. Időnként hosszasabban nézte. Helyes volt, amikor nevetett. Látszott a mozdulatain a jólneveltség. Finomak voltak a mozdulatai, ugyanakkor határozottan férfiasak. Hirtelen az a kérdés merült fel benne, hogy egy ilyen férfi hogy képes embereket gyilkolni. Látszik, hogy nem erre született.

A vendégek kezdtek szállingózni. Akik az előző este itt voltak, mikor meglátták a két tisztet, meglepődtek, de ma először hangosan főbiccentéssel üdvözölték őket. Ők pedig viszonozták a köszönést. Hanst kicsit bosszantották a jövevények, mert nagyon is jól látta, hogy a lány egyre gyakrabban felejti rajta a szemét. Most azonban a vendégek közt sürgött-forgott. Az egyik tálcát épp az ő asztaluk mellett vitte el. Összepillantott a fiúval, és rámosolygott. Nem kényszerűen. Természetesen. Visszafelé meg is állt mellettük, és megkérdezte, hogy minden megfelelő-e.

- Minden nagyon jó, mondta Hans németül. Majd keresgélve a szavakat és a kiejtést, megpróbálta franciául is, nem kis derültséget kiváltva ismét a lányból. De közelebb hajolt a fiúhoz, hogy a többiek ne hallják, és elmondta neki helyesen. Azután egyszer-kétszer együtt próbálták. Utoljára egész jól ment. És a köszönöm is. Mikor végül fizettek, és távoztak, franciául köszöntek el. Határozottan barátságosabb volt a viszonzás is.

- Inkább ők tanulják meg a mi nyelvünket, mint nekünk kelljen valaha is az ő nyelvükön beszélnünk - mondta a törzsvendégeinek a vendéglős.

- Úgy van! Erre igyunk! - emelte fel poharát az egyik vendég. A többi követte.

- Mennem kell! Már el is késtem. - vette le kötényét Monque, miközben a vendéglősre nézett.

- Vigyázz magadra! - szólt utána a vendéglős -  Reggel ráérsz később jönni.

- Rendben. Kösz.

- Hova siet Monique? - kérdezte az egyik vendég.

- A nagymamája gyengélkedik. Ő látja el. - válaszolt a vendéglős, és aggódva nézett a lány után.

- Rendes lány. - volt a válasz.

- De még milyen rendes. - sóhajtott, a vendéglős.

 

 

Tara Scott: Pusztító szerelem /regény részlet II./

Műbejegyzés száma: 080416003T/artisjus

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#12. 2011. június 30. 09:29
Kedves Tara !
Érdeklődéssel olvastam alkotásod.
Tényleg van benne valóság, hogy a szerelem sokakat elpusztit.
Vajon miért van ez igy?
Puszillak.
János
Tara Scott
#11. 2011. június 29. 21:21
Nagyon szépen köszönöm, megnézem. Tudod én is úgy vagyok vele, hogy a Piszkos tizenkettő óriási könyvélményem volt, és be kell vallani, hogy rendkívül jó a film, de a vívódásokat amíg fegyvert mert adni a kezükbe, nem tudta visszaadni. Az igazán nagy filmek azért könyvben mindig jobbak.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. június 29. 20:47
Eliza Beth
#10. 2011. június 29. 20:47
Kedves Tara, én láttam filmen, de nem adott olyan élményt (nekem), mint a könyv
moly.hu/konyvek/dold-mihajlik-ordasok-kozott
Nem mai gyerek ez sem :-)
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. június 29. 20:37
Tara Scott
#9. 2011. június 29. 20:40
Nagyon aranyos Vagy Answerem, de nem tehetek fel többet. Szerződésem van a kiadásáról, csak a témáját szerettem volna megmutatni. Nagyon sajnálom. Szeretettel ölellek: Tara
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. június 29. 18:29
Tara Scott
#8. 2011. június 29. 20:37
Drága Eliza!
Köszönöm szépen, hogy olvasol. Sajnos nem láttam a filmet, pedig biztos nagyon jó lehet. Moziba menni nem tudok, a Tv meg... Hagyjuk! Olyan ritka a jó film, mint a fehér holló.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. június 29. 16:19
Tara Scott
#7. 2011. június 29. 20:34
Tudom drága Marám, és nagyon szépen köszönöm. Puszillak.
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. június 29. 11:37
Tara Scott
#6. 2011. június 29. 20:33
Először is bocs Mindenkitől, ugyanis a "Melyik élet" fölé is ez a kép került volna, csak összekevertem, így sikerült magamat kiplakátolnom, ami egyáltalán nem volt célom. ;) :)

Ez nem rafkóság volt, csak a véletlen műve. :) :)
Mindkét párnál a szerelem kialakulását akartam bemutatni. Bár Hans és Monique még messzebb van a beteljesüléstől érthető okokból.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. június 29. 09:51
Answer
#5. 2011. június 29. 18:29
Várom a folytatást....
Szeretettel: answer
Eliza Beth
#4. 2011. június 29. 16:19
No, így már jobb :-)))))))))))))

(Egyetlen bajom van, de ez már aztán nem a te hibád, kedves Tara, hogy a Monique nevű pincérlány nagyon-nagyon emlékeztet az "Ordasok között" Monique nevű pincérlányára....)
Mara
#3. 2011. június 29. 11:37
Drága Tara, Te tudod, hogy írásaid nagyon szeretem. Most is csak gratulálhatok, és nagy szeretettel ölel: Mara
Balage
#2. 2011. június 29. 09:51
Rafinált vagy Tara!

Az előző részletben egy akciót, most meg a civil létet is szemlélteted, előre vetítve a teljes mű stílusát. Tetszett.

Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Időjárók