Radnai István: Emlékezés a kandallónál

örökké duruzsolta kályha kürtje


lánykák mesélnek korosak
kötélre csípve leng a tanga
szerelmeik tüsszentetők porosak
levették egykor lenge hangra

mely suttogott fürtrejtette fülbe
várta a csábos ismert dallamot
örökké duruzsolta kályha kürtje
s eltűrte mind s megtörtént legott
mert ösztöngyenge anyaszülte

mire felkel hajában szalmaszállal
élete eljegyezte gyorsan a halállal
nyakán árulkodik piros foltja

szívta harapta csődör s volna kanca
erkölcse karámját szerterúgta
vágtatott a kéj szabad az útja

2010. szeptember 2.

rapista

Vissza a főoldalra
Nyomtatás

Hozzászólások:
Szabados Melinda
#7. 2010. szeptember 8. 21:47
A pikáns gyenge jelző. :-)
előzmény: rapista hozzászólása, 2010. szeptember 4. 03:02
Inszeminator
#6. 2010. szeptember 8. 18:06
Álmodozás vagy emlékezés?
Netán vágyteli álomkép?
Akárhogy legyen is Pista...szép ez így, sőt szívmelengető..
Jahh, micsoda dolgok jutnak most eszembe...
Balage
#5. 2010. szeptember 8. 16:02
Szép emlékek, mit ne mondjak :D
Tetszik a vers!
Grat!
rapista
#4. 2010. szeptember 4. 03:02
pikánsnak találtad?
előzmény: Szabados Melinda hozzászólása, 2010. szeptember 3. 21:03
Szabados Melinda
#3. 2010. szeptember 3. 21:03
Kedves Rapista, remélem nem bánod, hogy nem a te képedet tettem be illusztrációnak.
Ariel
#2. 2010. szeptember 3. 16:31
Faludy 2 jut eszembe
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek