rapista
#3. 2011. november 1. 20:03
köszönöm érdekes fejtegetésedet! Fer-Kai!
Radnai István: Töredékek
"...a harangkötelet meghúzza szívünkbe lép szeges bakanccsal..."
kapubálványok vagyunk
betetőzetlen életek
mire befejezik faragásunk
kiszökünk a kiskapun
*
indaégig érő fákon
gyümölcs-őseink
csonttá száradnak
*
kalákában rontjuk meg
a világot hozzátesz mindenki
akarod-e hogy kimaradjak
*
a tévhitek pöfögő szekerei
belénk hajtanak hatalmasra
tátott éhes száj vagyok
*
mindszentek éjjelén
a harangkötelet meghúzza
szívünkbe lép szeges
bakanccsal halottak
sápadt napja
*
egy gyertyát vagy mécsvilágot
elfújt a szél
valahol
*
fülemben zúg a süket csend
hangolnak a haláltücskök
*
a kiskapun
ma
kiszöktem
mégis
Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#2. 2011. november 1. 09:24
Számomra ezek a minimalista töredékek sokkal többet mondanak, mint a sokszor (öncélúan is) túlburjánzó versek.
Filozofikus tartalmuk hitelesebb - olyan szívből jöhetnek, amely kezd késszé válni arra, hogy elengedje a földi hívságokat.
Ehhez nagyon sokan - akarva-akaratlanul - hozzásegíthették a költőt, sokszor legjobban épp azok, akik a legfájdalmasabban.
A tükörbe nézés, önmagába szállás, egyszerűbbé, nemesebbé válás jelei lehetnek ezek a töredékek, amelyek a teljesülés ígéretei.
Filozofikus tartalmuk hitelesebb - olyan szívből jöhetnek, amely kezd késszé válni arra, hogy elengedje a földi hívságokat.
Ehhez nagyon sokan - akarva-akaratlanul - hozzásegíthették a költőt, sokszor legjobban épp azok, akik a legfájdalmasabban.
A tükörbe nézés, önmagába szállás, egyszerűbbé, nemesebbé válás jelei lehetnek ezek a töredékek, amelyek a teljesülés ígéretei.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!
Legolvasottabb cikkek
Answer: Estbe szőtt ködök
