Rájcsú: Rejtélyes találkozás

Nyári munkán voltam. Már rutinos róka voltam a szakmán belül: Balatonfüreden dolgoztam, amit 3részre osztanak, mondanak:

-Óváros rész
-Balatonfüred központ
-Balatonarács-i rész
 
Nekem az volt a feladatom, hogy a központba, és az arácsi részbe kellett a Napló újság előfizetőinek hűségkártyát kivinnem! Vittem hozzá egy lapot, amit alá kell írnia az illetőnek, hogy átvette!
A központban kezdtem, itt semmi baj nem volt, egészen addig, míg el nem értem arácsot!
Arácson az első öt emberen lehettem túl, mikor egy olyan cím volt megadva, ami ikerház! Oda is értem a megadott címre. A ház előtt munkások dolgoztak. Semmi szokatlan nem volt ebben, egészen addig, míg be nem csengettem a házba!
Egy öreg néni nyitott ajtót. Mondtam neki a nevet, akit keresek! A néni csak bámult rám, nem szólt semmit! Aztán én szóltam hozzá megint:
-A Hűségkártyát hoztam, a Napló előfizetőinek, amit alá kellene írni!
A néni továbbra is halk marad, és csak bámult! És megint mondtam:
-A Pannon Lapok Társaságától küldték ezt!
Majd végre megszólal:
-A gyerek most nincs itthon! Kedden lesz itthon! (vasárnap volt) Lent dolgozik a Balaton-parton! Biztosan megtalálja ott!
-Ha ön az anyukája, akkor a néni is aláírhatja! - válaszoltam
A néni csak bámult rám, majd hozzám szól:
-Jöjjön be!
Bekísért a konyhába, az asztalhoz, és ezt mondja:
-Mindjárt hozom, egy pillanat!
Nem tudtam, hogy miről beszél, de mit tehettem, hát akkor vártam! Nem telt el sok idő, hozott egy pohár szódavizet!
-Köszönöm szépen, de nem vagyok szomjas! - mondtam a néninek, egy kissé megszeppenve
Majd mutattam neki, hogy ezt alá kellene írnia! És a kezébe nyújtottam a lapot, meg a tollat! Nézi a néni a lapot, majd rám szól:
-Írja alá!
-Nem nekem kell aláírni, a néninek kell! - gondoltam magamban ez a néni kissé hibbant
Nézi a lapot, majd megfordítja, és a lap üres részére, közép tájba,alá akarta írni! Még mielőtt aláírná, gyorsan közbeléptem!
-A lap így tökéletes volt!
Gyorsan visszafordítottam, és mutattam hogy itt írja alá!
Nagy nehezen aláírta, én meg gyorsan felkaptam a lapot, a tollal együtt, és gyorsan el akartam húznia csíkot!
-Köszönöm, csókolom!
És utánam szól!
-Várjon, várjon! Még nem mondtam, hogy a gyerek kedden lesz itthon!
-De, ezt már mondta egyszer, tudom!
A néni megint csak bámult rám, majd kis idő múlva szól:
-Kedden lesz itthon délután!
-Igen tudom, de még sok kártyám van hátra, amit még ki kellene vinnem! Sietnék...
A néni bámult, és szól:
-Rendben, kedden várom!
Igen, kedden délután itt leszek! - mondtam, ami persze nem igaz, csak el akartam végre menni onnan
-Nem tudom, honnan vette ezt a keddet, mikor már aláírta...
-Akkor kedden délután várom!
-Igen, jó, tudom! Csókolom! - üvöltöttem fennhangon
A néni nem köszönt vissza! A munkások meg csak néztek, hogy miért kiabálok!
Majd biciklire ültem, és nyomban elhagytam azt a helyet!
Ez rövid időnek tűnhetett, de számomra nagyon hosszú volt!

Máig se tudom, hogy a néni direkt szórakozott-e velem, vagy csak süket volt, vagy netán vak!
De hogyha süket, akkor hogy-hogy meghallotta a csengőt a forgalomban, amit hallottam, hogy lent szólt e két emeletes házban, és mivel egy kicsit későn jött le a csengetés után, gyanítom, hogy az emeletről jött le!
De hogyha vak, akkor miért nem hordott szemüveget, és hogyan nyitott ajtót, hogyan hozott vizet???
Ha pedig direkt csinálta, akkor fenn áll a kérdés:
Vajon miért, és mi célból??? - hiszen még soha nem találkoztunk
Két dolog azonban biztos:
1.Rejtélyes egy nénike, az egy szer biztos!
2.Ezekre az imént felsorolt kérdésekre, soha nem kapom meg a választ!

Mátyás Richárd