Reinkarnáltak

Lidának, a feledhetetlen asszonynak szeretettel

Hallgatom az áprilisi éji csendet.
Kutya csahol itt - ott egyet - egyet.
A békabrekegéstől oly nyugodt e táj...
Mindjárt alszom, mindjárt vége már.

A napnak vége. Éjfél közeleg.
Szívem belül, fájón megremeg.
Rágondolok. Búcsú - csók a számon...
Lehet, hogy holnaptól többé már nem látom?

Mi ez hát? - mi úgy fáj - talán csak nem átok?
Ilyen nőt szeretni? Egyre bolondabbá válok!
Agyamból mind elszállt a józan értelem -
Elbűvöl kacéran e zöldszemű érzelem.

Párszázada, talán - máglyán volt a helye...
Csuhásként döntöttem, - helytelenül - persze.
Most újraszülettünk. Jól jönne a béke.
Szeretni,szeretni... soh'se legyen vége!

Talán akkor - végre - megnyugszik a testünk.
Ujjá - ujjá születni- nem lesz többé kedvünk.
Odafent, a boldogok közt - mosolygós az „élet"
Meglátod, odaát - minden szép lesz, szép lesz.

2009-04-18