Remény és szódásüveg

Apám mondotta volt: fiam, amíg valaminek nem lesz padlásszaga, addig nem szabad kidobni. Hátha jó lesz az még valamire...


Az asszony már rég ki akarta dobni, de ő nem engedte. Hogyisne! Érték az! Egyszer még vevőt talál rá, mindig akad valami bolond nadrágos ember, városi, aki pénzt ad az ilyesmiért!

 
Vastag, öntött-üveg fala volt, domborított betűkkel közölve: „Rosner és Tsa. Szikvízüzem, alapítva 1905, Síp u. 12. Törv. védve." Az öreg Rosnerre emlékezett is. Hajlott kis öregember, szakállas, télen-nyáron lüszterkabátban, a fején meg valami kis, kerek posztósapka. Csöndes kis emberke volt. Aztán, úgy '45 táján, egyszer csak eltűnt. Hogy ki, vagy mi volt a Tsa., arra, ha megfeszítik, se emlékezik. A törv. védve se mondott sokat neki, igaz, nem is kérdezett utána. Meg azt se igazán értette, hogy' kerül a buborék a vízbe, de ha jobban belegondolt, nem is igazán volt kíváncsi rá.
 
Csak annyit tudott - de azt biztosan - hogy ez az üveg most érték. Felült az ágyban, lábát átdobta az oldaldeszkán, onnan nézegette, ahogy az asszony a tűzhelynél sürgölődik. Érezte, hogy megmoccan benne valami.
- Te Julis! - szólt az asszonyhoz reszelőssé vált hangon. Űjjé mán egy kicsit ide mellém!
És, hogy mutassa, hova is gondolja, megveregette maga mellett a matracot.
 
Az asszony hátra se nézett.
- Vén bakkecske, nem szégyelli magát, fényes nappal, hogy nem sül ki a szeme! Erre bezzeg volna esze, de ha fát kellene felhozni a pincéből, csak nyekereg, hogy itt fáj, meg ott fáj!
 
Az öregember még nem adta fel.
- Ne izéjjé mán, Julis, nincs abban semmi rossz! Emlékszel, régebben soha nem volt ellenedre!
 
Az asszony arcán egy másodpercre pír futott át, a szeme körül a ráncok huncut mosolyba szaladtak. Emlékezett ő, hogyne emlékezett volna! Mindig is nagytermészetű volt az ő embere, nem is bánta. Bár igaz, hogy az étvágyat néha máshol szerezte meg, de vacsorálni mindig hazajött!
 
Csak az utóbbi időben, amikor visszajön kisdolgából, az udvar végi reterátról, hát, világ csúfjára, mindig nyitva felejti a sliccét! Jó, jó, döglött madárnak nem kell fészek, de mégis, még csak az hiányozna, hogy az a cserfes Babolcsainé meglássa! Lenne szó napokig az udvaron!
 
Az öregember magára húzkodta ruháit. Fordult a konyhakredenc felé, kereste mellette a szódásüveget.
- Hova eszi már megint a fene, vén csavargó? - kérdezte az asszony.
- Megyek a Toroköblítőbe, oszt eladom ezt a szódásüveget. Ma biztosan szerencsém lesz, mondták, benéz a Koleszár mérnök úr is, ő gyűjt mindenféle régi csetreszt. Ilyen nincs ám mindenkinek, ma ez a fránya ótószifon, vagy mifene járja. Ha jól kimódolom, tán még kétszáz forintot is megad érte!
 
Az asszony mosolygott magában. Adta vén bolondja, menjen csak, ha ez a boldogsága!
- Aztán ebédre nekem itthon legyen! A fene se fogja kétszer melegíteni a levest a maga kedvéért!
 
Az öregember elindult. Érezte, hogy ma szerencséje lesz. A szódásüveg árából meg, hazafelé, a rőfösnél - nem állt rá a szája a Röltexre, akárhogy is formázta - majd vesz egy szép szalagot az asszony hajába. Hej, de szépen állt is régen, a búcsúban, az a szalag ahhoz a bogárfekete szempárhoz! Még az is lehet, hogy megenyhül, és egy kicsit, csak egy kicsit jó is lesz hozzá...
 
Az öregembernek van egy szódásüvegje. Olyan békebeli - ahogy ő szokta mondogatni.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#19. 2011. szeptember 23. 11:53
Én hol voltam eddig? A második részt olvastam előbb :-)))
harunalrasid
#18. 2011. augusztus 28. 14:18
nos, addig-addig jártattam az agyam, míg inspirálásodra ma délelőtt megírtam a folytatást:-)
legközelebb fel fogom tenni. tudod, nem akarok túltengeni.
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2011. augusztus 26. 21:51
harunalrasid
#17. 2011. augusztus 27. 19:15
bogárfekete szemhez, gondolom, éjfekete haj járul, akkor meg a szalag csak égőpiros, vagy azúrkék lehet...
az asszony meg? tudta ő jól, hogy van a természetnek olyan hívó pillanata, különösen reggeltájt, amik meglehetősen összetéveszthető eredményt produkál a "valami megmozdult benne" környékén:-)
elvégre ő tudja jobban...
előzmény: janos hozzászólása, 2011. augusztus 27. 12:16
harunalrasid
#16. 2011. augusztus 27. 19:10
tudod, ezek csak úgy jönnek. némelyik írásom utánzásnak tűnhet, pedig saját kútfő.
rendszerint a befejező mondat, gondolat, bekezdés van meg, és a többit eléje építem. elég blődnek tűnik, de nekem működik:-)
előzmény: Zsó hozzászólása, 2011. augusztus 27. 13:29
harunalrasid
#15. 2011. augusztus 27. 19:08
ha ez nem is, de van még a tarsolyomban bőven közlésre érdemes (már, ha nem veszitek kivagyiságnak)
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2011. augusztus 26. 21:51
Zsó
#14. 2011. augusztus 27. 13:29
Tetszett az írásod, megmosolyogtatott. Különösen, ahogy a szavakkal bánsz.
janos
#13. 2011. augusztus 27. 12:16
Milyen színe kell legyen a szalagnak ?
Már csak a hatás kedvéjért kérdezem,veszek én is egyet az asszonynak.
Nagyon tetszett,csak haragszom az asszonyra mert a törvény (íratlan),így szól: Akkor csináld amikor jól esik és ott ahol jól esik, lehet éjjel, nappal mindegy.
Ágyban, konyhában, földön, akár az asztalon, jellemző az irodákban vízben de csináld mert nagyon egészséges.
szerkesztőség
#12. 2011. augusztus 26. 21:51
Vártam, hogy folytatódik...
harunalrasid
#11. 2011. augusztus 26. 17:25
igyekszem:-)
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2011. augusztus 26. 14:03
harunalrasid
#10. 2011. augusztus 26. 17:24
köszönöm:-)
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. augusztus 26. 10:09
harunalrasid
#9. 2011. augusztus 26. 17:24
köszönöm:-)
vannak borongósabb történeteim is, majd szépen, sorban, azok is előkerülnek.
már, ha igény van rá.
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2011. augusztus 26. 13:58
harunalrasid
#8. 2011. augusztus 26. 17:22
nos, tényleg nem vagyok már mai gyerek, de azért én vagyok a szerző:-)
köszönöm a gratulációt!
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. augusztus 26. 13:48
harunalrasid
#7. 2011. augusztus 26. 17:20
a kalitka, az olyan zárt dolog. de a fészekből mégiscsak könnyen ki lehet reppenni:-)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. augusztus 26. 10:35
Bedő Csaba
#6. 2011. augusztus 26. 14:03
Jó volt olvasni, megmosolyogtatott.
Gratula!
agnes-senga
#5. 2011. augusztus 26. 13:58
Igazán jó volt olvasni. Még a hangulatom is, olyan jókedvű lett tőle. Szinte láttam azt a szégyenlős mosolyát a feleségnek,.. Nagyon jó, nagyon tetszik. szeretettel agnes
Answer
#4. 2011. augusztus 26. 13:48
A Röltexből gondolom, sem a cselekmény időpontja, sem a szerző(?) nem fiatal már.
Az írás jól fogalmazott, olvasmányos.
Gratulálok szeretettel: answer
Juhász Kató
#3. 2011. augusztus 26. 10:35
A párom nem tudta mire vélni, mért nevetek annyira. Idézgettem neki.
Még javaslata is volt. A fészek helyett ő
kalitkát írt volna.
Jófofa, élethű írás, gratulálok!
Balage
#2. 2011. augusztus 26. 10:09
Jó írás. Tetszett.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek