Róbert fát ültet (A Föld Ura folytatása)

Matyi manó mindig ott segít, ahol szükség van rá. A Föld Napja alkalmából aktuálisnak érzem a következő két mesét, "Hun Matyi, a szegények manója" című mesekönyvem kéziratából.

 


Róbert alapos leckét kapott a Föld Urától, aki mérgében árvizet küldött a portájára. Egész éjjel nem aludt. Azon gondolkodott, hogy itt az ideje, hogy megváltozzon. Amint virradt, kinézett az ablakon. Vele szemben egy szép, magas hegy volt, félig megkopasztva a növényzettől.

- Tényleg rosszul néz ki így a hegy. - állapította meg. - Nem kellett volna innen elhordanom a fákat. - vallotta be saját magának. - A gyerekeim, unokáim ezt a kopárságot fogják látni, mert tíz év is kell, amíg egy fa megnő. Mától minden megváltozik. - fogadkozott. - Elmegyek dolgozni, lesz pénzem, és a fatelepről fogom venni a fát. Szabad időmben, pedig apránként pótolom, amit eddig kivágtam.

Amint így gondolkodott, látta, hogy Hun Matyi - ígéretéhez híven, - jön az erdő felől, kezében egy ásóval. Nagyobb volt az ásó, mint maga a manó.

- No Robi, kezdhetjük a munkát? - kérdezte a manó.

- Soha nem ültettem fát. - vallotta be Róbert. Sokat kivágtam, de egyet sem ültettem. Ásóm sincs. - mondta.

- Gondoltam. - válaszolt Matyi, - azért hoztam el az enyémet. Meg persze azért, mert az én ásómnak varázsereje van. Nem kell erőlködni vele, gyorsan lehet haladni. Ha rálépek az ásóra, a gödör kész varázsszóra. Neked is működni fog, meglátod. - biztatta Róbertet. - A lényeg az, hogy tanuld meg a varázsigét, és állandóan mondogasd magadban, ha majd ásod a gödröket és ülteted a fákat.

Miközben kimentek a felkopasztott hegyre, hogy előkészítsék a gödröket az új fáknak, Matyi megtanította Róbertet a varázsigére:

 

 „Pótolom a kinyűtt fákat,

 Ültetek helyettük százat.

 Csak arra kérem Szent Pétert,

 Gyorsan nőjenek egy métert. „

 

A helyszínre érve tisztán látszott, honnan lettek fák kivágva, nem kellett a gödrök kijelölésére időt fecsérelni. Róbert csak rálépett az ásóra, mormolgatta a varázsigét, és pillanatok alatt elkészült egy-egy gödör.

- Miért kell ekkora gödör? - érdeklődött Róbert.

- Azért, - válaszolt Matyi, hogy a gyökerek a fellazított talajban jól tudjanak terjeszkedni.

Mikor a száz gödör elkészült, így szólt Matyi:

- Mehetünk a kertészetbe a csemetékért.

- Milyen fákat ültetünk? - érdeklődött Róbert.

- Akácfára gondoltam. - válaszolt Matyi.

 

Mire a kertészetbe értek, a száz darab akácfa csemete már össze volt készítve. A kertészet kocsijával ki is szállították a helyszínre.

- No, most ásunk egy nagy gödröt, teszünk bele fellazított agyagos földet, öntünk bele vizet, és a fák gyökerét az iszapban megforgatjuk. - tanítgatta Matyi a tapasztalatlan Robit. Előbb azonban a gyökerek végéből egy pár centit lemetszünk. Így ni! - mutatta meg az első fánál. A többi munkát te végzed. - adta Róbert kezébe a szerszámot.

- Hogyan tovább? - kérdezte Róbert.

- Beállítod a gödörbe, lazán ráhúzod a földet, kicsit megemelgeted a fácskát, hogy föld kerüljön a gyökér alá is. Majd óvatosan tömöríted a talajt a fa körül.

- Ez nagyon egyszerű! - örvendezett Róbert, mert jó érzéssel töltötte el, hogy sikerült elültetnie egy fát.

- Csak így tovább! - biztatta Matyi.

 

Mire a nap nyugovóra tért, a száz akácfa el lett ültetve. A folyóból vizet vettek, és jól beöntözték a fákat, amiben Róbert fia is segített, aki már hazaért az iskolából.

- Veszek én is egy ásót. - mondta Róbert.

A fűrészt, meg a fejszét a sutba dobom.

- Nem is olyan rossz ember ez a Róbert. - állapította meg Matyi.

 

Másnap Róbert az ablakból kinézve elámult. A száz fácska már embermagasságú volt.

- Tényleg hatott a varázsige, amit mondogattam. - állapította meg.

A hét végére a fák akkorák lettek, hogy a hegyoldal kopársága eltűnt. Öröm volt ránézni a szép, egészséges, fiatal fákra.

 

Róbert, - lehet, hogy azért is, mert ő dolgozott meg vele, - soha többet nem vágott ki egyetlen fát sem.

 

 

További részletek Hun Matyi meséiről...

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#10. 2014. április 27. 15:04
Drága Marám!
Köszönöm, hogy itt jártál.
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. április 26. 12:01
Mara
#9. 2014. április 26. 12:01
Drága Kató!

Szeretettel olvastam írásod, és örömmel töltött el a tudat, hogy láthattam az írás alatt a nevedet.
Szeretettel ölellek: Mara
Answer
#8. 2011. április 25. 18:57
Az a gyanúm, az iskolások nem(?) olvasnak meséket, a szülők is legfeljebb hat-hétéves korig gyermeküknek.
De igazad van, minden "lélek" számít!
Az valóban csodás volt, ahogyan pályázatra írtak iskoláskorúak...
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 22. 16:13
Gitka_61
#7. 2011. április 24. 12:15
Azt én is remélem, hogy eljut a gyermekekhez! Hogy a szülők esetleg felolvassák nekik....Hiszen többségében a mesék nekik íródnak..:)
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 22. 16:13
Gitka_61
#6. 2011. április 24. 12:13
Ó, de kár, hogy ez csak a mesékben van így...Nagyon tanulságos mese volt. Gratulálok hozzá :))

Imádom a meséket!!!!!! :)
Balage
#5. 2011. április 22. 16:13
Emlékszel, mikor volt az iskolásoknak is meghirdetett pályázat, mennyien voltak? Szerinted közülük senki se maradt?
Vagy, ha csak a szerzők közt is körbenézünk, még ott is vannak nagyon fiatalok.
De szerintem nem csak rájuk közvetlen módon kell gondolni, hanem azon szülőkre is, akik szeretnének meséket olvasni. Remélem, hogy vannak olyanok a Tollal olvasói közt, akik innen is olvasnak mesét gyermeküknek. Amilyen meséink vannak, én biztosan ezt tenném.

Úgyhogy igen, remélem, eljutnak ezek a mesék a célkorosztályhoz!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 22. 16:04
Eliza Beth
#4. 2011. április 22. 16:04
Tényleg, tudtok valamit arról, járnak-e ide gyerekek olvasni?
Answer
#3. 2011. április 22. 13:25
Örülök a meséknek, remélem a gyerekek még inkább.
Grat!
Balage
#2. 2011. április 22. 12:09
Aranyos mese. Tényleg jó lenne, ha minden ilyen egyszerű lenne :S
Hozzászóláshoz jelentkezz be!