Sárkány

De mindezen esetben a sárkány csak akkor jön elő, ha a garaboncos előbűvöli, kiolvassa, kiimádkozza, kiböjtöli: az így előbűvölt sárkányt ezután megnyergeli, s a légben villámgyorsasággal jár rajta.

- Vannak dolgok kiknek' említésekor némelyek fölmennek a padlásra és keresgélni kezdenek a ládában'. Tudja kiről beszélek, aki tudja.
      - Tiszteletem a ládában keresgélőknek, mert vannak ládáik, és van mit keresgélniük. Ebben az elektronizált nájlonkorban a többség a villogó doboza előtt ül, belepötyögi a kérdést a klaviatúrába, aztán oldalra koppint és vár. Többnyire alig kell várnia, mert  0.0012 mp. alatt jön neki 1.324356 válsz esetleg több is, vagy éppenséggel semmi.

      - Szeretek nulla válaszokat kapni, mert akkor gondolkozni kell. Másképpen, esetleg mást kell kérdezni, s már ez is valami.

      Most éppen Ipolyi Arnoldról lenne szó, s az ő régészettel vegyes népköltészeti munkájával hozakodnék elő, melyet a magyar néprajz klasszikusai sorozatban, az "Ősi magyar hitvilág" c. gyűjteményben találtam.

       Ipolyi Arnold (Ipolykeszi, 1823. október 18. - Nagyvárad, 1886. december 2.) besztercebányai majd nagyváradi püspök, a MTA tagja, a törökszentmiklósi templom plébánosa (róla nevezték el a város könyvtárát). A magyar művészettörténet-kutatás egyik úttörője.

Munkássága igen sokrétű, foglalkozott régészettel, a népköltészettel, a népi ipar kérdéseivel, a legmaradandóbbat a művészettörténet-tudományban alkotta. 1862-ben konstantinápolyi tanulmányútja során számos Corvinát fedezett fel Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével együtt. 1871-ben besztercebányai, 1886-ban nagyváradi püspök lett.

Forrás: Wikipédia.

      - Tudom, hogy szegény jó Arnold is kiérdemelte a "sárkány" címet a halszagú rokonságot favorizáló tevékenységéért, de most nem erről van szó.

     - Bevezető sorok a kötet vele foglalkozó részében 

     IPOLYI ARNOLD (1823-1886)

Benczúr Gyula: Ipolyi Arnold arcképe

      - Amikor 1846-ban a Kisfaludy Társaság kitűzi a "pályakérdést" a magyar mitológia elkészítésére, a pályázók közül Hetényi János már 60, Kállay Ferenc 56, Ipolyi Arnold mindössze 23 éves...

      Az első elismerő sorok csak Ipolyi születésének centenáriumán hangzottak el:

      - " Ő az első...kiben sejtelemszerűen kialakulóban van a mesetípusok és mesemotívumok fogalma: ilyen irányban s ily módon boncolgatja a mondák és mesék anyagát... valósággal megvetette az összehasonlító folklórnak az alapját" (Tolnay Vilmos).

     - Eddig megvolnánk, de most jön a neheze. Be kell másolnom ide az ősi magyar hitvilágban megjelent tanulmány egy részét, hogy kellően képben legyünk. A magyar mitológia nála XIV fejezetből áll - Istennel kezdődik, és a Boszorkánnyal végződik. A nyolcadik fejezet szól állatokról és növényekről, s itt található két nevezetes mitológiai állatunk a Sárkány és a Lidérc. Semmi több. Az hogy az üregi nyúlról nem történik említés, még elfogadható lenne, de a Csodaszarvas legendáját erősen hiányolom. Mindegy maradjunk ezúttal a Sárkánynál. Kicsit tán hosszú,de megérdemli...

      - Próbáltam kicsit tömöríteni, kihagyásokkal szűkebbre szabdalni,de a szöveg furcsasága kifogott rajtam. Meglehet a sok információ zúdítása, egymásba gabalyodása, tán az idő sürgetése, a fiatalsága, vagy csak a korabeli stílus maiaknak való idegensége okoz néha fejtörést, hát hagyjuk szépen úgy ahogyan van.

        Sárkány.

     -   Egyike már a legnevezetesebb és legterjedtebb állat-mítoszi képleteknek a sárkányróli monda...

      - A sárkány az általánosb (csallóközi, honti, kecskeméti stb) néphit szerint, hal- vagy kígyóból lesz, éspedig úgymond olyan kígyókból, melyek hét évig látatlanul mocsárokban tenyésznek : ezen eredetére, s hogy különösen még kígyókkal is kell táplálkozniok, mutatnak a közmondások is: kígyó, ha kígyót nem eszik, sárkány sem lehet belőle.

     - Így egyes mondák még bővebben is tudnak eredetéről: hogyha a vén harcsa vagy csuka az iszapos posványban hét, vagy tizenhárom esztendőt tölt, hasonlóan az öreg házikakas is szemétdomb, pajtaszerhában, üres kutakban hosszas ideig rejtezik, sárkánnyá alakul át. De mindezen esetben a sárkány csak akkor jön elő, ha a garaboncos előbűvöli, kiolvassa, kiimádkozza, kiböjtöli: az így előbűvölt sárkányt ezután megnyergeli, s a légben villámgyorsasággal jár rajta, sebesen, mint a szél és gondolat, általa gerjeszt fergeteget. A sötét felhőkben egyiránt a garaboncos és a sárkány alakját véli észrevenni a nép, mint ez régebbi költőinknél is előjön: 

be nagy felleg áll az égen csak veszteg

nyilván sárkány van benne.

     - A garaboncos intésére ilyenkor farkával a legnagyobb tölgyeket gyökerestől kidönti, dühöng, mint a pusztító szélvész, jégesőt von maga után, és amerre mén, ha kukoricások vannak alatta, ezek oly szélesen,  amennyit a sárkány széltében elfog, fejérek lesznek, mintha mésszel lennének behintve stb.(...) Útja a garaboncost a sárkányon - néphit szerint - sajátlag Szerecsenországba viszi, hol a levágott sárkány húsát drágán adja el a szerecseneknek, kik a szörnyű forróságot csak úgy állhatják ki, hogyha a nyelvök alatt sárkányhús darabkát hordanak, mely őket hűvösíti : érte tömérdek arany-, gyémánt-, drágakövek- és kinccsel rakodva tér meg a garaboncos.

     - Ezen tudomásomra sajátságos és nagyobbára már homályos képletek mellett mondáink és regéink az ismertebb közönséges vonásokkal is előállítják a sárkányt. Lakuk közönségesen mocsáros, iszapos tó, kút vagy barlang, mély gödör, lyuk, melyen le lehet hozzá ereszkedni, s melynek nyílását nagy malomkő fedi, majd ismét a rengeteg erdőséget a vadont uralja : és sokszor a monda még határozottabban is akar róla tudni.

     - A népdal szerint: a kék tenger melletti országban termenek a sárkányok, és a vörös tengernek kékbeli befolyásánál a rézhídon túl, úgymond , csavarganak. Leggyakrabban mégis a föld alatti hármas réz, ezüst és arany-palotában, dús kincsek között honolnak, ezüst folyó és tengeren túl, melyen szinte éles borotvahíd vezet át, inogva kácsalábakon állnak váraik. Alakjára szárnyas, hosszú kígyótestű, pikkelyes kemény bőrrel, melyen a borotvahíd éles kései nem fognak,, hosszú körmű, rőfnyi fogakkal, ostorként csavargó fark s lángoló tarajjal : legjellemzőbb a számos fej. Közönségesen három, hat, hét, kilenc, tizenkettő, sőt huszonnégy, mi már nagyobbrészt mesei nagyítás. A népdal akarja még tudni, hogy a hetedik főben van az ördögsége, azaz legnagyobb ereje - szájából tüzet okád, szikrát szór, s mérges tajték foly...

     - Hasonlón szörnykint állíttatik elő természetére nézve. A hatalmába eső ember martalékáválesz, kit azonnal elnyel, széttép, ember s állatragadozó, közönségesen a város melletti, mocsár vagy barlangban lakva, minden nap áldozatot követel. A kútban lakó nem ád vizet, ha naponta egy leányt nem kap, s a város minden lányait már kipusztítva, a sor közönségesen a királyleányra jő végre, s mire ezt meghozni késnek, már három napja nem kaptak vizet, nagy szélvész támad, mert az éhes sárkány iszonyatosan dühöng : a mesében minden héten követel egy szűzleányt, ez sorsvetve hordatik számára, ellenben a népdal szerint, az áldozat férfiakból áll, minden pénteken 99 embert kell az ország királyának a sárkányoknak felfelásul küldeni, de csak legényeket, mert a sárkányok csupán legényhússal élnek, s midőn már a legényeket egy szálig felemészték az országból, maguk, magukat kezdik enni, úgy, hogy végre csak három sárkány marad, kikkel a királyfiak indulnak küzdeni. Közönségesen azonban maga a sárkány jő s ragadja el prédáját, ez szokottan a három királyhölgy, kik azután a három sárkány által, a föld alatti érc, ezüst és aranypalotákban őrízvék, hol majd mint végzetnők ülnek, fonva és varrva, majd kínozva sárkány által, tagjaikat kígyók csípván, hogy a szétkoncolt királyfiak kéménybe aggatott húsa alá tüzet rakva stb...

     - Ezen vagy a föntebb említett emberadót követelő sárkányok leküzdésére indulnak ki a hősök, királyfiak, párbajra híva ki a mocsárban lakót, vagy a kilesett üregen leereszkedve a sárkány lakába : meglepve fogadja a jövőt a fogságban lévő királyhölgy, kérdi: hogy jutott erre a helyre, hová ismét " a madár sem repülhet" stb. Óvja a sárkánytól, elrettenti s le akarja beszélni merész szabadítási szándékáról, tudósítva a sárkány irtózatos erejéről, de a nem tágító hősnek végre kezére jár : majd ismét segéd állatok mint a tátos stb, majd varázsszerek, bájital által, melynek neve sárkányerősség, és ezernyi ember erőt ád, majd a bűvös gyűrű, melynek fordítása húszezernyi óriáserőt kölcsönöz, és rozsdás karddal képes lesz a küzdésre. Hasonlón óriási színezetű a további küzdés is : az érkező sárkány már messziről szaglalja az idegen emberbűzt, előre hajítja buzognyát, hogy a vaskapu sarkaiból kiugrik, négy mérföldnyire szórja a mérges tüzes szikrát, szálltára az erdő fái zúgnak, azokat földre teríti, s szárnyával az egész vidéket elsetétíti.

      - Mielőtt a küzdés megkezdődik, szinte próbára teszi a hőst : fakéssel kőkenyeret kell átszelnie, mint vas és papiros kerék, kék és vörös láng ütnek össze, a vasalt szérő fenekébe sújtják egymást. A küzdés többnyire kétesen alakul: a hét főt hét negyedig tart levágni, közben titkon kell fordítani a varázsgyűrűn, hörpenteni az erősítő bájitalból, s a hármas küzdés mindinkább növekvő erővel emelkedik : hasonlóan szinte különféle fortély és cselnek van helye : jól meg kell csupán előre számlálni a sárkány fejeit, hajnal előtt kell vele küzdeni, mert a nap erőt ad neki, bor s kenyérnyújtással meg lehet engesztelni, s a jóllakott elalvónak fejét levágni. A leölött sárkány iszonyú ordítással dől le, testéből kén gőzölög, végtre hét mérföldnyire patakként árad el, döghalál támada utána. De a győzelem, leküzdése és megölése által a szörnytől zaklatott lakosok megmentvék, az átok alatt lévő hölgyek a föld alatti ércpalotákból megmenekülnek, a leölött torkából hull elő az aranykulcs, mellyel az elátkozott paloták- és kincsekhez jut a hős : s általában ez által  egy új világ nyílik, a föld alatti elsűllyedett, az átoktól megszabadul a sárkány által nyomorgatott ország, város, vidék lakói a nyomortól megmentetnek. A hős a sárkány levágott fejét, nyelvét, fogait magával viszi hősi tette jele s tanulságul...

                                                   *

     - Manapság választások vannak, és lesznek is hamarosan, ahol szintén van fortélynak cselnek helye, s olyan helyek is vannak ahol fakéssel szelik a kőkenyeret. Az  aranykulcsot már régen ellopták azt hiába is keresnénk, legfeljebb tekergethetjük jobbra balra a varázsgyűrűt és hörpenthetünk a bájitalból. Amikor pedig kék és vörös láng ütnek össze, a vasalt szérő fenekébe sújtják egymást. Hagyom békében itt ezt a fura mondatot úgy ahogy van, nem vagyok politológus, nem tudom megfejteni. Fejtse meg az aki jobban ért a fenekekhez.