Stendhal : Vörös és Fekete (Le rouge et le noir)

Egyik legkedveltebb regényemet próbáltam tömöríteni, annak reményében, hogy többen kedvet kapnak az elolvasásához..:)

Julien barátom, ács mester fia,
(Sorel úrnak szólította de Renálné ura),
kedvező állásra hívta a házába:
Nevelje gyermekét,ne legyen kárára!

Julien Sorel tehát, igen sokat tudott,
Szegényke létére, Chélán Abbétól tanult.
Hamar megkedvelte, de Renál úr háza,
Hisz' fejből emlékezett ő a bibliára!

Fiatal volt, ifjú, Istennek kegyeltje
Szóval de Renálné, "úgy" is megkedvelte
Ám, közben Elisa, házuk cselédlánya,
Vagyonkát örökölt, még nem tudta-hiába!

Mert Julien Sorel, bárhogy tetszett neki,
Nem akarta az őt, feleségül venni.
Hiába biztatta, az Abbé is serényen,
Julien kitartott elvénél keményen.

Közben beteljesült, Juliennek vágya,
De Renálnéhoz ment, létráról szobára.
Fergeteges kaland, éjszaka ruhátlan,
Bár Julien részéről nem volt makulátlan.

Nem tudtak de Renálnéval örülni egymásnak,
Mert Elisa bosszúból férjének kitálalt.
Szegény Juliennek,nem volt már mit tenni,
Bizony, a birtokot el kellet így hagyni.

Besanconban botlott bájos Amandába,
de idilljüket törte Amanda barátja!
Így indult hősünk, sietve Párizsba,
de la Mole márkinak, itt lett a titkára!

De la Mole márkit, ő hűséggel szolgálta,
így a márki a vacsorához mindig invitálta,
Julien szellemét mindenki csodálta,
kevésbé a márki csodálatos lánya.

Dacból, csak azért se, hadd egye a fene,
ha már így is ő lett, a társaság közepe.
Ám, Julien ravasz, hogy féltékennyé tegye,
De Fervaquesnéhez csapódik a szele.

Addig-addig csűrik,csavarják a dolgot,
míg a márki lánya, bekapta a horgot.
Szeretik is egymást, de jön is már a gyerek,
de la Mol rangot ad, már így a világ kerek.

Verriéres, Julien szülővároskája,
A márkit nem kerüli, polgármester háza.
A márki megérkezik, de Renálné ottvan,
Julienről megtud, mindent azon nyomban.

A márki amint közli, mindent tud már róla,
Juliennel borul, a kártyavár halomba.
Verriéresbe siet, a templomba, misére,
Ám, rálőni de Renálné kegyetlen szívére.

Megsérült, nem halt meg, első szerelme,
Ám Julien vívódik, bűneit megvetve.
S bár mindkét szerelme, a cellában kérlelte,
Kérjen ő kegyelmet, a kérést elvetette.

Próbálták megvenni, az esküdtszéket neki,
tettéért ne keljen halállal fizetni,
S bár mindkét szerelme, megbocsátott neki,
ő egyet kért tőlük, hagyják őt meghalni.

Hamarosan testemtől, megválik a fejem,
együtt neveljétek, békében gyermekem,
Holttestem a hegyre, a barlangba temessék
Büszkén megyek halni, félelmem ne lássék.

 Debrecen, 2010. március 12.