száraz oltár

Apró, nesztelen léptekkel, fénytelen viaszarccal, vörös ruhában, szótlanul szomorúan jön értük egy idegen, örökkévaló Halál.

 

Édesapám emlékére

 

Sötét, csillagos égbolt. A tó magas partján ült, felhúzott térddel, kezét összefonta lábai előtt. Fodrozatlan, sima tükrét nézte a víznek. Süket csönd. Távol, túl a láthatárról apró felvillanások, de a villámok döreje ide már nem hallik el. Szerette ezt a csendet. Erős háta mögött, mint óriási lánchegységek, fehér falakkal, csipkés sziklákkal egekbe törő élet, az ő élete. Nézi, csak nézi a tó fénylő, fekete felszínét, de a mélyébe lát. Hallgatja a csend süketségét, de évek hangjait hallja benne. Apró, nesztelen léptekkel, fénytelen viaszarccal, vörös ruhában, szótlanul lép mögé a Halál. (Még sosem láttam ilyen közelről a halált. Szomorú, de jellegtelen arca, talán arcvonásai sincsenek, bánatos, nagyon bánatos, meleg, szinte barátságos szemei vannak. „Nem szól és bús arca sem szép, de álmaimra ő vigyáz."  After Crying). Időt sem lehet mérni, meddig állt szótlanul mögötte, időt sem lehet mérni, meddig ült előtte, némán, de tudta, érezte, ketten vannak.

- Érted jöttem - szólt végül a Halál. - Apám csak ült mozdulatlanul, a vizet nézte vagy az ég alját a villanásokkal, a csendet hallgatta. - Üres kézzel térsz vissza, - mutatott a háta mögé az életére - ha akarnék, sem mehetnék veled - törte meg a csendet ő is. - Velem kell jönnöd, ha kell, megküzdök Veled, nem félek Tőled  - válaszolta a Halál, apám halála - együtt születtünk, együtt éltünk - mutatott ő is apám életére - együtt kell meghalnunk is.                                                                                                                             

       - Nem félek én sem - szólt apám - megküzdök Veled, ha kell.

Tompa, szürke, fénytelen a hajnal, mozdulatlan a levegő. A magas parton békében, egymás kezét szorítva fekszik  az én, haláltól legyőzött  apám és a halott, apámtól legyőzött Halál, a saját halála. Apró, nesztelen léptekkel, fénytelen viaszarccal, vörös ruhában, szótlanul szomorúan jön értük egy idegen, örökkévaló Halál.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
answer
#5. 2011. április 7. 13:17
Érdekes képi megjelenítés.
Tetszett!
Eliza Beth
#4. 2011. április 6. 20:56
Kicsit más stílus, mint a zeneajánlataid. Bár már kaptunk ebből az oldaladból is ízelítőt tőled :-))
előzmény: markusdeak hozzászólása, 2011. április 6. 20:27
markusdeak
#3. 2011. április 6. 20:27
Időt és örökkévalóságot, mint apám. A meglepést nem értem.
Eliza Beth
#2. 2011. április 6. 19:13
Küzdhetünk a halállal, végül mégis ő lesz az erősebb. Csak időt nyerhetünk tőle, életet nem.
Megleptél!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Answer: Estbe szőtt ködök