Szegény ember dala

B.A.-nak, búcsúzóul

Mondom magamnak: bús szegény vagyok.
Három évtizedem megettem,
S szerelmes belém még senki se volt.

Nem voltam csók és nem voltam hang,
Angyali sóhaj sem
Ki után vágyott volna a déli harang.

Szűz tisztán jártam az élet utat,
Mosolyért adtam ártatlan lelkem,
De viszont szerelmet sohasem leltem.

Ültem trónon és márvány palotán,
Takaróm volt sok gyermeknevetés,
De senkinek sem fájtam nap-nap után.

Hazudtak szépet, keservvel felkent
Álnok, mézédes, lágy, dohos szókat,
De tőlem mindig, mindenki csak elment.

Maradtam szótlan, bánatos bohóca
A csóktalan világ bárgyú senkijének,
A sosemvolt szerelmek gyúlatlan kanóca.

A kép forrása