SZERESD AZ ERDŐT!

.....Környezettudatos vagyok....

Fa jajdul a vashoz,
Acél tépi a kérgeket.
Nem a széphez, az odvashoz,
Lombjain át töri a fényeket.

Nyikorog a görcs legbelül,
Kíméletlen penge szabdal.
Vén hangya nevet legfelül,
Fut a halál elől, szembe a Nappal.

Zöld még a lombkorona,
Tenyéren csattan a köpés.
Az öreg Tölgy a senki rokona,
Elférne rajta sok kötés.

Vérszilánk fröccsen szerte-széjjel,
Tölgyhölgy dereka egyre soványabb lesz.
- Hőgutát kapok még ma éjjel -
Így zokog az Élet, s örök harc ez.

Kérges kezek zordon lecsapnak,
Újabb sebek az élő fahúsban.
- Miért nem mentél inkább jégcsapnak?
Éneklik a faszomszédok kórusban!

Koronát igazít utoljára a Tölgy,
Megannyi sírást ver vissza a völgy,
Utoljára hullik a harmatos gyöngy,
Isten veled: évszázados Hölgy!