Szergej Jeszenyin: A tehén

Mindenkinek, aki szereti a költészetét.

Csontsovány, foga már nincsen,

Szarvain látni korát;

Hajcsára  verte őt minden

Nap, míg a mezőkre járt.

Neheztel kissé a zajra,

A sarokból egér-nesz szólt,

Bánattal gondol a bajra:

Fehér lábú borja csak volt...

Elvették anyjától fiát -

Első öröme mit ér,

Rezgőnyár alatt a kitárt

Bőrét tépázta a szél.

Kinn a tarlón nemsokára

Követi fia sorát:

Hurkot dobnak a nyakára,

Hajtják a taglóhoz át.

Lemondó, bús, és soványka

Szarvával épp' földbe túr...

Fehér liget most az álma,

Dús fűvel, ő ott az úr.

1915

Сергей Есенин

КОРОВА

Дряхлая, выпали зубы,

Свиток годов на рогах.

Бил ее выгонщик грубый

На перегонных полях.

Сердце неласково к шуму,

Мыши скребут в уголке.

Думает грустную думу

О белоногом телке.

Не дали матери сына,

Первая радость не впрок.

И на колу под осиной

Шкуру трепал ветерок.

Скоро на гречневом свее,

С той же сыновней судьбой,

Свяжут ей петлю на шее

И поведут на убой.

Жалобно, грустно и тоще

В землю вопьются рога...

Снится ей белая роща

И травяные луга.

1915