Szükség szerelem

Az öreg dünnyög az orra alatt, minek ez a nagy felhajtás, úgy szórja felesége a pénzt, mintha az kártékony gyomként teremne a kertben, amit minél hamarabb ki kell irtani.

Márta sohasem tudott a pénzzel bánni, a lányukra a mai napig ráaggatna mindent, ami csak az eszébe jut, amit persze Zelma maximálisan kihasznál. A boltos kisasszony is ingatja a fejét, amikor harminc deka trappista sajtot kér, meg húsz deka sonka szalámit, amiket eddig sohasem vettek.

-         Vendég jön, Dani bácsi? – kérdezi kellemes alt hangján az öreget.

-         Eltalálta, aranyoskám!

Nem volt nehéz dolga a boltosnak, mert Márta a heti piacon boldog - boldogtalannak elmesélte, hogy szombaton hazajön a lányuk, a vőlegényével, aki nagyon sikeres vállalkozó. Ezzel a kelleténél sokkal többet elárult az asszony, jelezvén a falu pletykafészkeinek, hogy végre párra talált a lánya, de nem is akármilyenre, igazi gazdag emberre, nem hiába várt rá olyan sokáig. Várt lány várat vár! – szól a mondás, de ez nem igaz Zelmára, nyugtatja magát az öreg, hiszen lakást, kocsit vettek a lányuknak, megkönnyítve az életét, mert nem kellett neki kuporgatni a pénzét, hogy mindezeket önerőből megszerezze.

Február közepén tíz fokos a hőmérséklet, egy-két napos tavasz a télben, s Dani bácsi élvezi a sétát, nem siet, minek tenné, úgyis perel vele az asszony, amint hazaér. Zsémbes Márta, mióta betöltötte a hetvenet, megöregedtem, mondogatja, és nem érdekli, hogy az öreg ma is éppen olyan szépnek látja, mint negyven évvel ezelőtt, amikor feleségül vette. Nyitva a kocsma ajtaja, kihallatszik a beszéd, megáll az öreg, hezitál, mert jól esne egy kisfröccs, de mit szólna Márta. Kikiált neki Hóka sógor, menjen be egy fröccsre, s mire betér a borszagú kricsmibe, már ott áll sógora előtt a neki kikért kisfröccs.

-         Mondd csak, sógor, aztán tényleg megkérik a Zelma kezét? – indítja a beszélgetést a huncut szemű Hóka, e kérdésével rögvest elveszti Dani bácsi a szomjúságát.

-         Hajaj, komám, mégsem ihatok, tudod, a gyógyszer miatt! Majd legközelebb! – szabódik az öreg és máris inal kifelé a helyiségből.

Szívesen menne a hosszabb úton, csakhogy senkivel sem szeretne találkozni, így a kertek alatt ballag, ahol legfeljebb néhány kutya vakkantással megússza az utat.

Otthon javában gyöngyözik a tyúkhúsleves, rotyog a füstölt hússal bolondított töltött káposzta, s két tepsiben hűl a kalács és a lekváros bukta. Mit nagyzol az asszony a trappista sajttal, meg azzal a vizes sonkával, amikor falusi ebédet főz a pesti fiatalembernek, aki biztosan szívesebben enné a házi füstölt kolbászt és a májast.

Dani bácsi is készült a vendég fogadására, felöntötte a pálinkás üvegét és a kétliteres csatos is nyakig tele a kadarkával. Férfiembert arról lehet megismerni, ahogyan a hatvanfokos pálinkát issza. Amint kidől a második stampedlitől, azonnal elveszteti a becsületét.

-         Kösd meg a kutyát, Dani, nehogy megharapja azt a fiatalembert! – kapja az újabb ukázt. – Aztán átöltözhetnél, ne ebben az itthoni göncben fogadd a fiatalokat!

Aztán mi a csudát vegyen fel? A fekete öltönyét, amiben ünnepeken a templomba jár, hétköznapokon meg a temetéseken viseli? Másik öltönyét rég kihízta, harmadik meg nincs. Minek? A jószágok etetéskor megismerik a munkásruhájában is, ha meg kimozdul, megteszi a farmer nadrág és a fehér ingre felvett vastag pulóver, mert fázós az utóbbi időben.

Megköti a kutyát, szegény pára nem érti, mit követett el, mert évek óta nem kergeti az udvaron a baromfit, öreg ahhoz, hogy feleslegesen szaladgáljon.

Legyen meg az asszony akarata, átöltözik az öreg, új, tiszta farmert vesz fel és új inget, bár, amit reggel vett fel, azzal sincs semmi baj. Komótosan a szennyesbe teszi, mosson az asszony, ha annyiszor átöltözésre kényszeríti. Álmában sem jutott az eszébe, amikor negyven évvel ezelőtt elvette Mártát, a harmincéves öreglányt, hogy ennyire a fejére nő, az épp csak a válláig érő, madárcsontú nőszemély. A halk szavú, szorgalmas postáskisasszony mindenkivel kedvesen beszélt, és türelmesen kivárta, míg az ügyfél kiszámolta bukszájából az aprópénzt. Úgy gondolta Dani, hogy harmincöt évesen ideje megnősülnie, mert a munkája és a gazdasága mellett egyedül nem bír a háztartással megbirkózni.  Egyedül Márta volt a faluban az egyetlen tisztességes, erkölcsös, korban hozzáillő, egyedülálló nőszemély, aki mögött nem állt rosszul sikerült házasság vagy jegyesség, és fél évig csapta neki a szelet, mire megkérte a kezét és feleségül is vette. Eszébe sem jutott, hogy az asszony azonnal teherbe esik, és apává teszi, mert erről sohasem beszéltek.

Nehezen szokta meg a sírós kislány jelenlétét, ám amint beszélni kezdett Zelma, a világ minden kincséért sem cserélte volna el a lányát, aki magas, sudár termetű, bájos fiatal lánnyá serdült, a fővárosban érettségizett, sokféle szakmát tanult és mára egy hatalmas raktáráruház jól fizetett vezetője lett.

Végre rátalált Zelmára a szerelem. Annyiszor látta lánya arcán a zavart mosolyt, amikor hazalátogatásakor rendre beszámolt neki az anyja, hogy melyik barátnője ment férjhez, vagy megnősült valamelyik osztálytársa, és sorra születtek a gyerekeik.

Az vigasztalja, hogy legalább a lánya szerelemből megy férjhez.

Tizenkettő előtt pár perccel csahol a kutya, mert megállt a házuk előtt egy hatalmas narancssárga autó, amiből kiszállt Zelma és egyenesen a csomagtartóhoz ment, hogy kivegye belőle, amit ajándékba hoztak. Már a kapuban állnak Mártával együtt, amikor kikászálódik az anyósülésről a reménybeli vőlegény, aki odalép a lányukhoz, átöleli a derekát és úgy lépnek oda hozzájuk. A bemutatkozás rövid ceremóniája alatt Dani bácsi igyekszik palástolni meghökkenését, mert Armand fél fejjel alacsonyabb Zelmánál, szemüveges, vékonypénzű férfi, ám a hangja olyan mély, mintha a pincéből jönne.

Az öreg azonnal mentséget keres, persze, a szerelem vak, és a házba érve alig várja, hogy elhelyezkedjenek a gyerekek, máris pálinkával kínálja őket, amiből nem kér a lánya, de a fiatalember vigyorogva elfogadja. Míg anyja és lánya a terített asztal körül serénykednek, Dani bácsi tölt még egy kupicával a torokborotváló pálinkából, amit Armand koccintás után egy nyelettel leküld a torkán.

-         Ez az igazi pálinka, Dani bátyám! – dicséri az italt. – Tiszta és erős!

-         Iszunk még egyet, fiam?

-         Igyunk, ha nem sajnálja!

-         Megnézed a gazdaságot, míg az asszonynép a konyhában sürgölődik?

-         Örömmel, Dani bátyám!

Az öreg büszkén mutogatja a jószágait, közben odaszúr egy-egy kérdést a vendégének, akinek szépen megered a nyelve. Kiderül, hogy negyvenhat éves agglegény.

-         Aztán mi a foglalkozásod? – kérdi Dani bácsi, miközben a disznóól felé tereli a legényt.

-         Rendszergazda vagyok – vágja rá Armand.

-         Azt ne mondd, hogy tetszik neked ez a rendszer!

Elveti magát Armand, hisz nem tudja az öreg, mi az a rendszergazda.

-         Számítógépes adatfeldolgozási rendszereket üzemeltetek – teszi hozzá és bekukucskál a disznóól kerítésén. – Szép kövér disznó! – jegyzi meg, mire elneveti magát az öreg.

-         Hogyne lenne, fiam, hiszen hasas.

Ezt meg ő nem érti, de mindegy, jelentsen bármit, szépnek tartja a hosszú, fehér, rövid szőrű, pocakos disznót.

A gangról már kiabál Márta asszony, menjenek ebédelni, mert kihűl az étel. A vendégre tekintettel kivételesen nem cifrázza mondandóját, mely szerint vén bolond a férje ura, mit mutogatja annak a szerencsétlen pesti fiatalembernek az anyadisznót, úgysem értékeli.

Lehet, hogy értékelné, csakhogy a leves előtt még egy kupicát isznak az öreggel és annak is örül, hogy megtalálja a kanállal a száját.

A töltött káposztához kadarkát tölt Dani bácsi a csillogó kristálypoharakba, mire megjegyzi Armand, hogy a fehéret szereti.

-         Ejnye, fiam, miért nem mondat hamarabb? Az is van a pincében! – áll fel az öreg, hogy hozzon egy lopónyit a hárslevelűből.

-         Ráér az Dani! – szól rá Márta asszony.

-         Megyek én is, Dani bátyám! – tápászkodik a vendég és somfordál az öreg után.

Az öreg égő gyertyával a kezében ballag le a pincelépcsőn és a falra támaszkodva, majdnem a sarkába lépve, követi Armand.  Ha már lejöttek, megkóstolják az ezerjót is, mert egy tálcányi pohár mindig van a nagy hordó tetején, ha jönnek a komák, tudjanak koccintani.

Egyik bor jobban ízlik Armandnak, mint a másik, a harmadik az előző kettőnél is zamatosabb, talán az elsőből inni kéne még egy pohárral.

Dani bácsi nem sajnálja az éltető nedűt, bár a harmadévit veri csapra, az kell majd az eljegyzésre.

-         Mondd csak, fiam, aztán mikorra tervezitek az eljegyzést?

Pislákol a gyertya, lassan fel kellene menni, de erre a kérdésre még megvárja a választ.

-         Minek az eljegyzés, Dani bácsi? Öt éve együtt élünk és két hete összeházasodtunk! Azt is azért, hogy neve legyen a gyereknek!

Örömében rebben az öreg szíve, hiszen unokája lesz!

Odabenn már zsémbel Márta, hogy berúgtak a pincében, micsoda dolog az, nem illik így bánni a vendéggel.

-         Ne kárálj, asszony! Inkább örülj, hogy már össze is házasodtak a fiatalok! És unokánk lesz!

-         Miről beszélsz, öreg? Hát olyan lapos Zelma hasa, ha lenyelne egy meggymagot, még az is meglátszana rajta!

-         Mondom, hogy unokánk lesz! – bizonygatja az öreg, - Armand mondta! Kérdezd csak meg tőle!

Csakhogy Armand már ott fekszik a dikón, és világát sem tudja, annyira húzza a lóbőrt.

-         Magamra hagytatok! – lép a konyhába Zelma. – Miről beszéltetek?

-         Igaz, amit apád mond? Tényleg összeházasodtatok? Hol a jegygyűrű az ujjadról? És gyereked lesz?

-         Nyugodj meg, anya! Valóban összeházasodtunk, nincs jegygyűrűnk, mert másra kellett a pénz. Igen, lesz unokátok, kettő is, mert Armand magához akarja venni az első házasságából született két kisfiát, és éppen nekik alakítjuk ki a szobájukat! Megyek, kihozok egy plédet és betakarom ezt a szerencsétlent, nehogy megfázzon!

Márta asszony kővé mered, benne reked a szó. Dani bácsi azonban elneveti magát:

-         Szükség szerelem ez, asszony! Tudtam én, csak nem akartam mondani!

Langyosra hűlt a töltött káposzta, nem baj, az öreg úgysem szereti, ha forró. Kiszed magának két kismalac nagyságú tölteléket, vesz hozzá egy vastag szelet kenyeret és kanállal eszi, ahogyan szokta.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Mellékhatás