Találkoztunk -rövid beszámoló Civilek éjszakájáról

Egy kis szösszenet a szombat esti Civilek Éjszakája programsorozat történéseiről, Tollal.hu módra.

Márkus és Rapista

Márkus: Június 26-án szombaton, még az időjárás is kegyes volt, részt vettem a Civilek Éjszakájának néhány rendezvényén. Az egyszerre több helyszínen zajló programok közül a leggondosabb válogatás mellett is csak alig páron lehetett megjelenni.

Az első esemény az Erdélyi Magyarok Egyesülete és a ClubNetCet Egyesület közös rendezvénye, a Tollal.hu magazin közreműködésével zajlott irodalmi karaoke volt, ahol a vállalkozó kedvű jelentkezők vagy saját műveiket olvasták fel, vagy más szerzők műveit adhatták elő. Számomra már ismerős és még ismeretlen szerzők nagyszerű műveit élvezhettem. A zsűri döntéséig, illetve az eredményhirdetésig kötetlen beszélgetés és az Albinoni Kamarazenekar barokk muzsikája segített múlatni az időt.

Melinda: Nagy izgalommal vetettem be magam a Civilek Éjszakája rendezvénysorozat első programjába, ahol első alkalommal nem csak a Tollal.hu nevével fémjelzett rendhagyó irodalmi karaoke-n vehettem részt, de végre néhány (eddig csak virtuálisan ismert) barátommal is találkozhattam. Meglepő és őszintén jól sikerült beszélgetések után a fellépő előadók produkcióját is örömmel ültem/álltam/fényképeztem végig. Vörösmarty Mihály: A vén cigány versétől (na meg az előkerülő „frissítő italok" nedűjétől megittasulva folyattam utamat tovább társaimmal a Gödör nevezetű kulturális szórakozó hely felé.

Balázs: Végre megismerhetem azokat az embereket, kiknek írásai már közel egy éve segítik kitölteni a szabadidőmet. Bár Melindát és Radnai István alias Rapistát már régebbről is ismerem, jó volt találkozni Inszeminátorral és Márkussal is. Valahogy az ismeretségi kör kibővülése többet jelentett bármely programnál számomra. Mindezt mondom annak ellenére, hogy a ClubNetCet-tel szervezett irodalmi karaoke és az utána következő, beszélgetést aláfestő barokk zene színvonala is túlszárnyalta addigi elképzeléseimet. Az előadásokról, felolvasásokról, pontosabban azok színvonaláról és magáról a szervezésről azt kell mondjam, minőségire sikerült, melynek talán egyetlen hibája az utca zajainak beszűrődése lehetett. Ezt bizonyítja az is, hogy a hajnali kettő órai visszatértünkkor még az eredeti társaságnak majdnem a fele ott ragadt. De erről majd kicsit később...

Inszeminator: Sajátos hangulata volt ennek a délutánnak. Nekem most ennyi jutott, de felidézett bennem bizonyos szentendrei vasárnap délutánokat dr.Oláh Andor házában, ahol e szó, karaoke ismeretlen volt, és a házigazda főorvosi beosztása mellett természetgyógyászattal, gyógynövényekkel is foglalkozott. Gyógyfüvek illata lengte be a parányi házat, aki akarta felolvasott, de csak Andor vetítettképes előadása után, mondjuk a martilapu' előnyeiről, és zene is volt mint ezen a szombati délután. A Tollal neveihez végre arcok is társultak, tán ez volt számomra a legemlékezetesebb.
Mondhatnám : "...száz vasutat ezeret, csináljatok, csináljatok.."
Kellenek az ilyen ösvények, utak, melyek egybefuthatnak - szóval, hajrá civilek.

Márkus: Sajnos a továbbiakban nem tudtam ezen a remek összejövetelen részt venni, hiszen más helyszínek, más civil szervezetek megismerését is elterveztem, és vonzott a felbolydult méhkas (meg az útközben itt-ott csapolt sörök) pezsgése is. Utólag persze megállapíthatom, hogy a későbbiekben felkeresett rendezvények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt.

Melinda: Hát igen a Gödör. Sajnos ez a hely eltérített a programsorozat további fonalának felgombolyításától, így  „beértem" azzal, hogy újdonsült ismerőseimet jobban megismertem. Számomra itt ért véget az éjszaka.

Balázs: Inszeminátor búcsúzása után négyen hagytuk el egyszerre a helyszínt, további programok után kutatva. Melinda, Márkus, valamint a menyasszonyom és jómagam. A Gödör volt az első állomás. Elméletben három rendezvényt kellett volna ott találnunk, ehelyett azonban csak a rendezvénymentes helyszínek fogadták jöttünket. Na, jó, volt egy nem a Civilek éjszakájához köthető droggal kapcsolatos előadás, de minket nem ez vonzott oda első körben. Utólag kiderült, hogy egy órán keresztül igenis volt Civiles rendezvény, csak mi mentünk rosszul, vagy nem néztünk körbe eléggé. Na, de sebaj! Négy talpraesett ember révén feltaláltuk magunkat, és ha már kocsma környékén járunk... Szóval azért pár órát simán ki tudtunk bekkelni egymással ;o)

Márkus: Például a Bálintházban rendezett, az emberi jogi workshop, mely valahogy leszűkült a romák (leánykori néven cigányok) helyzetére. Ez szerintem a rendezőknek és a gyér számú vendégnek is csalódást okozhatott. Bár a beszélgetés végig barátságos hangulatú maradt, a részt vevő partnerek elbeszéltek egymás mellett, így érdemi vita ki sem alakulhatott. Újabb séta, Szimplakert, A város a te játszótered rendezvény, lényegesen több érdeklődőt vonzott. A mindenkinek joga van a véleményemhez elven működő szófosás hamar elvette a kedvem az esemény tartós élvezetétől, így egy ajándékba kapott jelvénnyel gazdagabban távoztam. Ezúttal haza.

Balázs: Melinda búcsúzásával mi is szedtük a sátorfánkat és a Bálintháznak vettük utunkat. Az ottani emberjogi workshop valahogy inkább a kisebbségről és kisebbségi nehézségekről szóló barátságos beszélgetésbe torkollott. Egy olyan beszélgetésbe, melynél páran úgy elbeszéltek egymás mellett, hogy sokszor közös véleményen lévők próbálták a maguk igazát egymásnak bizonygatni. Így annak ellenére, hogy nem érdekelt a téma is, és a beszédben résztvevőkre sem lehet egy rossz szavam sem, valahogy mégis kettős érzéssel hagytam el a helyszínt.

Ám háromfős társaságunk nem pihenhetett. Utunk folytatódott a Szimplakert és a beígért ajándékok felé. Elvégre, aki legalább öt rendezvényen megjelenik, annak jutalomban lesz része, olvashattuk az egyik szórólapon. Egy óra környékén nem meglepő módon fáradt tekintetek fogadtak A város a te játszótered rendezvényen. Kényelmes székek és egy halál unalmas előadás segítette az aludni vágyókat. Elméletben interaktív beszélgetést folytattunk, gyakorlatilag az előadókat hallgattuk és néha egy-egy közbekérdezést. Már ha megvárták a kérés végét. Márkus öt, mi tíz perc múlva búcsúztunk az eseményből, zsebünkben az ajándékkal. Egy egyszerű kitűzővel.

Menyasszonyommal kettesben kétfelé vehettük az utat. Vagy haza, vagy a ClubNetCet-be, ahol már várták a beszámolót. Mivel az ígéret szép szó, és mi megígértük a többieknek, hogy amolyan terminátorosan, de még visszatérünk, ezért hiába vonzó az ágy, mentünk tovább a kiindulópont felé. Még meg sem fogalmazódott bennünk a kérdés, vajon vár-e ránk hajnali egy- fél kettő körül a csoportból, mikor ismerős alak képe bontakozott ki a sötétből. Márkus volt az, kivel még pár percet, fél órát tudtunk így beszélni, összegezve az aznap eseményeit, ám a kései időpontra hivatkozva, kiindulópontunkhoz a ClubNetCet-hez és az EME-hez már csak kedvesemmel értünk oda. Meglepetésünkre még a társaságnak egy jelentős része, köztük Radnai is jelen volt. A beszélgetések színvonalát és a társaságot remélem jól jellemzi az a tény, hogy csak hajnali négykor kezdett feloszlani a csapat. Összegezve, a Civilek éjszakáján még van mit csiszolni. Bár elméletben hét! rendezvény helyszínére is kilátogattunk, ezek közül csak négyet találtunk meg. Kiplakátolva sehol semmi. Ha nem lett volna meg a jó kezdet, valószínűleg már a második állomás után hazaindultunk volna. Így viszont, az Irodalmi karaoke-t és a barokk háttérzenét is felvonultató CNC És EME miatt, valamint az ottani, illetve az utunkra kísérő társaság miatt egy nagyon kellemes estét könyvelhettem el magamnak. Ha ugyanez a társaság várható jövőre is, akkor én is ott leszek. Maximum nem veszem nyakamba a várost ;o)

Rapista: a civilek civilizált éjszakáját - némi átöltözés miatt szükségessé vált megszakítással - a Molnár utcában, az Erdélyiek helyiségében töltöttem.. hajnalig!

Senkinek a beszélőkéje nem akadt el, csak azt nem tudtam, kit, hallgassak!

Egyik baráti csoporttól a másikhoz ültem, mindenki beszélgetett mindenkivel.

A korelnök - 88 éves volt hadifogoly - szóval tartott minket, igaz a hadifogolytábor és a gulág nem a szerelmi történetek színhelye volt, de kalandnak - nagy kaland volt.

Józsi bácsinak az ugyancsak sorstárs Kálmán kontrázott és kicsiholta belőle Nóri azt a cirkalmas magánszámot, amely éjféltől vagy háromig eltartott.

(Valahogyan biztosan hazakerült mindenki, hiszen Szibéria vagy a Krím kicsit messzebb is van. És ráadásul nem kergetett sem a tatár sem a német, pedig igaz magyarok jöttek össze ebben a körben!)

A bögyös volgai német lánynak sajnos nem az ékességét szemlélte az akkori hadifogoly, hanem azt, hogy a kezéből elvehet-e egy falatot, kenyeret, krumplit - kaphat-e tejet vagy tojást!?

Pedig a tej igen ízesen csorgott a sajtárba, a csinos és kívánatos leány alsószoknyáján átszűrve!

Bezzeg, hősünk most kívánja bepótolni, amit a fogság hosszú évei és szibériai 53 fok elvettek tőle!

Nem szaunáról beszélek, a munkaterületen mínusz ötvenhárom fok Celsiust mutatott a szeszes hőmérő!

Ezért aztán, ma sem veti meg a szeszt, a pálinkát, amely ennyi mindenre jó, sem a hőmérőben nem fagy meg, sem a hadifogolyban!

Márkus és Márta

Melinda, Márkus, Rapista, Inszeminátor

Tollal.hu