Talpas viszontagságai

Részlet a könyvből:

 

A közelben talált egy elhagyott, ajtó nélküli épületet, a vasúti sínek közelében. A feltöredezett betonburkolaton több rétegben kartonpapírok voltak leterítve, s az egyik sarokban ruhanemű, a másikban egy szájánál bekötözött nejlon szatyor hevert. Megérezte a benne lévő felvágott és a friss kenyér illatát.

Nem is gondolta, hogy egy hajléktalan tanyájára tévedt, aki napközben már megszerezte a vacsorára való élelmet, de még útra kelt, hogy legalább egy üveg borra valót kéregessen könyörületes embertársaitól. Talpas megörült az elé pottyant zsákmánynak, s könnyedén széttépte a zacskót, és tartalmát mind egy szálig megette. Utána elégedetten elnyújtózott a földön talált göncökön.

-         Majdnem olyan puha, mint az otthoni plédem - gondolta, és hosszú idő óta most érezte először jól magát.

El is szenderedett, mert már begyógyult a megrepedt bordája. Álmában otthon volt, és Pannival játszott. Még hortyogott is, mert már régen fordult elő, hogy teli hassal sikerült elaludnia.  

Késő este neszekre, csoszogásra ébredt. Megérkezett a lepusztult épület lakója, egy középkorú, szakállas ember. Hangosan átkozódott, haragudott mindenkire, de főleg a saját édesanyjára, aki erre a világra hozta.  Már az ajtónál megérezte a hetek óta vándorló kutya csapzott, kellemetlen szagát.

-         Mi ez a büdös? - kérdezte hangosan.

 Egyébként is dühös volt, mert egy sörre valónál nem tudott több pénzt összekunyerálni, ugyanis a biztonsági őrök többször elzavarták az áruház parkolójából. Mikor elemlámpája fényénél meglátta a hívatlan társbérlőt, és az eltűnt vacsora darabokra tépett göngyölegét, szinte vadállattá vált, de még olaj volt a tűzre, hogy a kutya az ő ruhaneműin feküdt.

Talpas igyekezett feltápászkodni. Az alkohol hiányától szenvedő hajléktalan minden indulatát rajta próbálta levezetni. Rugdosni kezdte az álmából ébredt jószágot, s az vonítva menekült, bár egy pillanatra megfordult a fejében, hogy szembeszáll támadójával.

Az ember még egy jókora követ is dobott utána, de szerencsére a célt a sötétben elhibázta.

Így is elég volt Talpasnak, amit kapott. A lábán, oldalán, sőt a fején is érték rúgások.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen is tud lenni az ember. Félni kell tőle, mert kegyetlen - ilyen, és hasonló gondolatok fordultak meg a fejében, mikor egy bokorba bújva fájó sebeit vinnyogva nyalogatta. 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#11. 2013. november 10. 20:02
Modern kutya, szereti a világhálót :-)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. november 10. 19:15
Juhász Kató
#10. 2013. november 10. 19:16
Köszönöm szépen, kedves Csilla.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. november 10. 18:12
Juhász Kató
#9. 2013. november 10. 19:15
Kedves Eliza!
A borítón látható "Talpas" a helyi állatmenhely kutyája volt, de már van szerető gazdája, akinél felvette a "Brutus" nevet. Nagyon aktív, mindent megrág, ami az útjába akad, de különösen kedveli az internetes kábeleket.

Igen, a történet végén jóra fordul a könyvben is a sorsa.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. november 10. 09:48
Csilla
#8. 2013. november 10. 18:12
Szomorú történet az embertelenségről.

Átélhető írásodhoz és újabb könyvedhez szeretettel gratulálok, kedves Kató.
Eliza Beth
#7. 2013. november 10. 09:48
Szegény Talpas! Remélem, jóra fordítod a sorsát! :-)
Juhász Kató
#6. 2013. november 9. 21:57
Kedves Zsuzsa!
Félő, hogy akik semmibe veszik az állatokat, ezt a könyvecskét nem fogják elolvasni.
Akik viszont szeretik kutyájukat, talán megértik, hogy
mennyire fontos vigyázni rájuk, mert a petárdazajtól világgá menve nehéz helyzetekbe kerülhetnek.
Egy szilveszter este kezeim közül menekült el a lányom rám bízott kutyája, de szerencsém volt, mert még az éjjel - már az új évben - megtaláltam.
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2013. november 8. 16:20
zsuzsahorváth
#5. 2013. november 8. 16:20
Gratulálok ,kedves Katóm!
olyan szomorú részt emeltél ki,jó lenne,ha sokan olvasnák,főként olyanok,akik semmibe veszik az állatokat...
Juhász Kató
#4. 2013. november 8. 12:42
Kiegészítésként annyit, hogy a könyv egy szilveszteri tűzijátéktól megvadult, s elmenekült kutya hányatott sorsát, és szerető gazdájának lelki válságát mutatja be.

Közeledik az év vége, a petárdázások ideje.
Minden kutyatulajdonosnak tanulságos lehet, milyen sorsra juthat a kutyája, ha ilyenkor nem vigyáz rá fokozottabban.
Juhász Kató
#3. 2013. november 8. 12:39
Köszönöm szépen!
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. november 8. 12:35
Answer
#2. 2013. november 8. 12:35
Igazán megható ez a részlet.
Tetszik az egyes számban írt megszemélyesítés.
Gratulálok a könyvhöz!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek