Tegnap lév, de Ma nem lév

A felemelkedés éve emlékére.

Fellegek ura, magasság hercege!

Ó Ikarosz, kit Malévnak neveztek!

Ne száguldj, dübörögj, ne repülj magasra

mert a földi és az égi Nap javadra

semmit nem szavazna.

Egyikőjük, vajh melyik, a szárnyad szegi

a lenti, a felemelkedés zálogát veszi

s teszi el magának más mint ő ne merjen szárnyalni

ő akarja az eget és a földet is uralni

és sikerült is neki!

A fényesen, égetően ragyogó jelleme tiszta

megéget mindent, ki csak ostromolja

a másik nem titkolt szándékkal a hátadra

a szárnyat könnyen olvadó viasszal ragasztja.

Megnyugtat: menni fog! Aztán hajszol a magasba.

Vesztedet akarja!

Nem véletlen volt, el akart apádtól marni,

elkövetett mindent, hogy ne akarj hallgatni

a bölcsre. Így hatalmat szerzett feletted, uralni

saját céljára tartalékod gátlás nélkül felhasználni

volt célja az igazi.

A tüzestől féltél, aki soha nem hívogatott,

nem attól, ki vesztedbe mosolyogva hajszolt

magasra a tűz felé, de jó kapitányt nem adott,

sem egy hirtelen manőverre elég üzemanyagot.

De adott hamis öntudatot.

„Csak vállalj többet, erős vagy, kedvelnek!”

Nem baj, hogy drága vagy ellent a versenynek

állni nem tudsz, de javát a veszteségednek

a napkirály birodalma a börzének

nem vallotta be.

A papír elbír sokat. Csaknem mindent.

A kérdés csak annyi ezért ki mit fizet.

Neked hazudtak, nekünk is, miért ne hittük volna

hisz egy rendes országban nem a népek dolga

a repültetés gondja.

Működő országok hitelezői napkirály nyelvén

nem, csak a gazdaság, a számok nyelvén

szeretnek beszélni, s lám ők még most is köröznek

s bármennyire szeretné napkirály elhitetni, nem röhögnek

zuhanásodon markukba.

Szép herceg, dicső herceg! Hány éven

keresztül kápráztattad a büszke néped.

Csodálva figyeltük sok biztonságos géped

s most mi ugyanúgy szereztünk szívünkön léket,

s zuhanunk veled.