Tegnap végre megtalálták Pistát...

A bevezető megvolt, de hol a kivezető út?

Tegnap végre megtalálták Pistát...
Kertjének végében hullott le a fáról -
mikor a feje már nem bírta -
csak úgy magától.
A sűrű lombtól sehonnan sem látszott,
a szomszédok nem látták,
másnak nem hiányzott.
Pedig jó ember volt, nem is volt baj vele.
Van már pár éve, hogy elhagyta a neje.
Sokmindene nem volt - megosztotta mással -
Mindenkihez jó volt, de perelt a világgal.
Sokat politizált, szidta is a rendszert,
mely a kisembert sújtja, s védi a gazembert.

Kint volt a rendőrség. Nyomoztak utána...
Nem segítette-e bárki a halálba.
Kérdezték: ivott-e? Kicsapongó volt-e?
Dehogyis - feleltem - nem ivott az sose.
Ami őt úgy néha bódulatba hozta -
mivel verseket írt - egy jól sikerült strófa.
Nevettük is sokszor ezt a jámbor lelket,
mondtam neki: - Pista, mindig irigyellek.
Nem iszol soha, mégis jó a kedved
itt az erdő, a természet - örömödet leled.
Igaz, még nemrég volt egy barátnője
én mondom magának, csinos szeretője.
Láttuk itt mindnyájan: kihasználta szegényt,
ez meg még róla akart írni regényt.

Az utóbbi napokban éreztük a szagát,
a fene se gondolta, hogy ez történt odaát.
Van sok hullott állat, gyakran... itt az erdő.
Nem gondoltuk volna, hogy elhagyta az erő.
Úgy gondoltuk, biztos kiment a fiához
s odakint fogott valami munkához.
Csak mikor a fia pár napja kereste,
gondolom az eltűnést maguknak jelezte.
Hej, a jó embernek, az élet biz' nem érdem -
s igyekszik letenni: köszönöm nem kérem.