Téli asszonyos munkák

Ez a 2009-2010-es tél nekem a szüvemhez esett. Gyermekek is szerették, mert sokat szánkóztak és néha kimaradtak az iskolai órák, mert a nagy hó miatt nem tudtak a tanárok kijönni a faluba.

Ez a gyermekeknek nagy öröm volt.

Nekem eszembe juttak azok a szép telek, mikor kicsike voltam és majdnem minden háznál volt szövő. Mindenki szőtt valamit. Hol a leányok, hol az asszonyok, de nem erőst lehetett találni olyan, ahol ne szőjön senki. Ha véletlenül nem volt szövés, akkor egyéb téli munkákat csináltak: gyapjú-tépés, fonás, puj-takazás és puj főzés, cérna csőrlés, cérna-tekerés...
De a legszebb és legérdekesebb foglalkozás a szövés volt. Egyféle versenyzés volt a faluba az asszonyok között. Ki sző legtöbbet vagy legszebbet?!
Mindent szőttek: katrincákat, öveket, bernicakat, tarisnyákat, zsáknak való lepedőt, rongylepedőt, falra való lepedőt, ágyterítőt, asztalterítőt, kendezőt, servetet és még egyebeket is. Egyik szebb volt, mint a másik. Ami legszebb volt a szőttesek közül az a baránzsik kendő és a fata volt. Most ezek elvannak felejtve, nem csinálják, mert meghaltak azok a mesterek és nem maradt senki, aki átvette volna ezt a mesterséget.
Most a télen rávettem magamat s elmentem a falut összejárni, hogy lám még hány háznál találok szövést. Igaz hogy szövőszék sok helyt van, berakva ide-tova, bepókhálósodva, beporosodva de sajnos nem sokan használják. De hál'Istennek mégis vannak, akik előveszik.
Benke Bori, fiatal korában is mindig szőtt most is sokat sző. Még nyárba is felteszi a szövőt, mert nem csak magának csinálja hanem a falusi asszonyoknak akik megkérik .
Istók Teréz még egy nagy szövő mester. Télbe-nyárba sző. Ő csinálja a legszebb katrincákat és nagyon becsülik az asszonyok.

Bodó Angéla, Kosztin Margit, László Véta, Farkas Teréz, ők is folytassák ezt a szép munkát és tudom hagy szeretik amit csinálnak. Sajnos egyre kicsibben vannak ilyen szövő mesterek. Szeretnek szőni, nem az a baj, hanem az hogy minden modernizálódik és nincs szükség a szőttesekre. Meséltem a gyermekeknek, akik hozzám járnak a szövésről, sokat beszéltünk erről a témáról. Próbáltam meggyőzni őket, hogy mennyire szép és fontos megtartani ezt a kincses hagyományt. Persze, ők egyetértenek velem, de én láttam hogy most még őket nem nagyon érdekli ez a téma. A fiatalak nem értékelik, mert ezekkel a „paraszt" lepedőkvel nőttek fel és nem tartsák szépnek. Én se szerettem mikor kisebb voltam, mert teli volt a házunk szőttesekkel és bárhova mentem mindenütt úgy volt, de sajnos most alig lehet látni egy-egy darabot imitt-amott. Azért is tartom kincseknek.
Remélem a gyermekeink is úgy fogják látni később, hogy ezek valami kincsek és a kincsekre mi kell vigyázzunk, mert ha mi nem akkor ki más?

Benke Paulina - Somoska