Új Diogenész

Avagy bepillantás egy vagyonőr életébe. (Ki az év bármely szakában terepen 14 órán át (havi 380órát) gépkocsijából őriz )

Egy újabb Diogenész lett belőlem mára;

Látom sok változást hozott a nagy jövő;

Így hordóm négy keréken áll egy pocsolyában,

A sötét utcán meg csak néhány ember jő.

És rajta jól mutat a panorámás ablak,

Melyen át múló létünk megfigyelhető;

Így írnék újabb pár sort valamilyen lapnak -

Hogy legyen képben végre sok tisztviselő.

Itt sétál előttem az ember aki hallgat.

Kutyáját sétáltatva örül - nincs eső.

Nyugdíjas éveiben jól beázott aznap,

Mielőtt megfázástól elnémula Ő.

Most meg egy suhanc jő, az utcavégi dombról -

Kezében béemixét viszi haza el -

Úgy látom nem sült ki jó dolog a szaltóból,

No és a karcolás mellé... - az bagatell.

Lám itt egy ifjú pár fölött az Ámor repdes:

Milyen jól jönne nekik négy fal, fedezék;

Az élet hozzájuk biz' nem volt olyan kegyes:

Ma szoc. osztálytól nem jön segítség!

Az autóm néma vár, míg őrzök munkagépet,

A város félreeső, sötét szegletén...

Gondolják: inflagrantin lebukott egy lélek,

ez itt, ki kocsijában nyugovóra tér.

És írnék többet még, de párás lett a hordóm.

Szélvédőn nem látok, így járok egyet én...

Egy lélek pénzt nyújtana - enyhítené gondom:

Gondolta kinn alszok a város peremén.