Újrakezdés - igaz történet alapján 4/4

A hetek gyorsan teltek. Marie jól reagált az új gyógyszerre. Mellékhatást nem tapasztalt.

Három nap múlva Robert megkérdezte tőle, hogy milyen az új gyógyszer. Marie elmondta, hogy eddig még nem tapasztalt kellemetlen mellékhatásokat, de a kéz rángatózása még mindig nem maradt el, viszont már csökkent. Azt is elmondta, hogy ritkábban hallja a hangokat. 
- Eddig hat milligrammot szedtél, most kilencet. Persze, hogy ritkábban hallod őket. - mondta Robert.

Marie előkereste a pszichiáter névjegykártyáját, és tárcsázta a számot. Elmondta az orvosnak, hogy mindezidáig nem tapasztalt mellékhatásokat. Beszámolt róla, hogy a kézrángatózása még nem szűnt meg.
- De már csökkent? - kérdezte az orvos
- Igen.
- Csodákat nem is vártunk egy hét után - nyugtatta az orvos. - Meg kell gyógyulnia!
- Igen. 
- Köszönöm, hogy rám telefonált! Viszont hallásra!
- Viszont hallásra!
Marie letette a kagylót, és elmesélte Robertnek, mit mondott az orvos. 
A hetek gyorsan teltek. Marie jól reagált az új gyógyszerre. Mellékhatást nem tapasztalt.
Közeledett a születésnapja.

Marie már nagyon várta a születésnapját. Roberttől egy ezüst nyakláncot kapott, medállal.
Kint be volt borulva. Bármelyik pillanatban eleredhetett az eső. A nap mégis jól kezdődött. A férfi átadta az ajándékát. Vett egy tortát, és együtt felszelték. Éppen a süteményt fogyasztották, amikor váratlanul betoppant Marie édesanyja. - Robert és anyós jelöltje nem ápoltak jó kapcsolatot. A férfi mégis elviselte a jelenlétét Marie kedvéért.
A nő - Robert legnagyobb örömére - nem maradt sokáig. Felköszöntötte lányát, elfogyasztott egy szelet tortát, és már távozott is.

- Hatnak a gyógyszerek. - mondta Marie egyik reggel.
- Ezt miért mondod?
- Tegnap megvolt az első hajvágásom hangok nélkül.
- Igen? Az jó.
- És képzeld, napközben, egészen estig nem hallottam őket.
- Az nagyon jó.
- Emlékszel, azt hittem, hogy hőkamerával figyelnek.
- Persze, hogy emlékszem.
- Most már tudom, hogy nem figyel senki. Milyen szerencse, hogy ápoló vagy, és elvittél orvoshoz.
- Minden rendben lesz Marie. Meg fogsz gyógyulni!
- Igen, remélem.
- Tudod mire gondoltam?
- Nem, mire?
- Házasodjunk össze a nyáron. Mit szólsz?
- Most ezt komolyan mondtad?
- Igen.
- Én lennék a legboldogabb, ha végre elvennél - mondta Marie a könnyeivel küszködve, és Robert nyakába ugrott.
- Akkor nyáron összeházasodunk. 

A nőnek hatott az új gyógyszer. A hallucinációi minden egyes nappal ritkultak, de vissza-visszatértek. Míg egyik nap Robertnek elmesélte, hogy meg volt az első hangmentes napja...

VÉGE

Előző rész...

Első rész...