Vacsora a terroristával
Így vagyok ezzel a Laden gyerekkel is. Felismerik-e a terrorizmus és a terroristák lelkes üldözői, hogy részben saját kreációik ellen viselnek háborút?
Vacsora a terroristával
Előétel: Oszama halott. Oszama halott? Nem tudom, ahogyan oly sok mindent nem tudok. Nem tudom például, hogy ha halott, mikor halt meg. Most, amikor hírül adták, vagy régebben és egész más körülmények között? Ki vagy kik ölték meg? Rivális „barátok", esetleg jól szervezett titkosszolgálati akció keretében spéci ügynökök, véletlen hadi esemény? Kimúlt-e természetes halállal, netán öngyilkos lett. Lehet, ezek örök titkok maradnak, mint az, hogy Hitler sokáig vagy rövid ideig égett. Az említett titkosszolgálatok tévedései, szándékos megtévesztései, érthető okokból történő ködösítések és a sajtó, mint hírforrás és hírgyár megbízhatatlansága arra késztet, hogy csupán a bizonytalanságban legyek biztos.
Ráadásul kurvára nem érdekel az egész gusztustalan história. Számomra nem Oszama személye érdekes. Feltételezve a hír igazát, és valljuk be, elég sok érv szól az valódiság mellett, még nem változik hírtelen tejjel-mézzel folyó Kánaánná nagyhatalmaktól, magukat szentnek és nélkülözhetetlennek hívő politikusoktól sanyargatott gyönyörű planétánk. Oszama, bár valóban valami pokolbéli fajzat földi helytartója lehet vagy lehetett, pusztán termék. Ráadásul pont azoknak a sorsunkat formálni akaró, és a formálásra magukat feljogosítva érző erőknek terméke, amely erők kíméletlen küzdelmet hirdetnek és vívnak ellene. A dolgok ilyen természetéből adódóan gyanítom, nem ez a harc a végső.
Első fogás: Nyári este. Olyan igazi, ahogy a nagykönyvben meg van írva, meleg, csillagfényes. Az üveg körbejár, a pálinka lassan elfogy belőle. Felhozzuk a sört pincéből, faszénparázson sülnek a csirkecombok. - Ravasz dolog a csirkecomb - magyarázza Edu - úgy néz ki, mintha megsült volna, mégis sokszor nyers marad. - Nem is engedte át a sütést, pedig voltunk páran a grillező mellett. A maradék pálinka, az általa megsültnek nyilvánított (valóban omló volt) csirkecombok és a sörök elfogyasztása közben elmesélte átlagosnak egyáltalán nem nevezhető életét, Menekülést Csilléből, a horvátok oldalán vívott szabadságharcot. Másfél év hiányzott, hogy története teljes legyen, befejezett.
Hozzátartozók, barátok, ismerősök váratlan halálhíre, első hallásra mindig hihetetlen. Hallottam a hírekben, el mégis csak akkor hittem, mikor Karcsi átküldte a linket. A képek meggyőztek, Edu halott. Halála körülményei a mai napig tisztázatlanok. Ami biztos, a bolíviai hatóságok hivatalos közleménye a valóságtól messzire elrugaszkodott fantázia műve. Pablo Benegas, a képviselőház Santa Cruzban vizsgálódó különbizottságának ellenzéki tagja április 30-án elmondta: vizsgálatuk eredményei arra utalnak, hogy Rózsa-Flores Eduardo és két társa nem tűzharcban halt meg, kivégezték őket.
A magyar média nemes egyszerűséggel terroristának nevezte. Szombaton, akkori rádiómban annak ellenére, hogy tisztán zenei műsort vezettem, megemlékeztem Eduról és határozottan visszautasítottam a terrorista vádakat. A kérdéssel, hogy mégis kik azok a terroristák nem foglalkoztam.
Főfogás: 2003. július 5. Domogyedovo „Robbanás történt a moszkvai Domogyedovo repülőtér nemzetközi érkezési termináljának csomagkezelő részlegében a késő délutáni órákban. Az öngyilkos merényletben harmincöt ember halt meg, a sérültek száma folyamatosan változik, több mint hetvenen vannak kórházban és húsz sérült állapota súlyos. A robbantásban feltehetően egy brit állampolgár is életét vesztette, de a sebesültek között van olasz és francia állampolgár is."
A csecsen radikálisok tisztában vannak azzal, hogy a céljaik elérése érdekében alkalmazott módszer ártatlan áldozatokat követel(het). Mi a magyarázata, hogy mégis alkalmazzák a „terror" eszközét? Olyan orosz támadásoknak lettek áldozatai, mely a csecsen nép fennmaradását veszélyezteti. A többségi társadalom felelős a csecsenek sorsáért, a hadsereget, a bombákat az orosz adófizetők biztosítják, azok az adófizetők, akik lelkesen megválasztják (akkor épp Putyint) az orosz vezetőket, akik szerint a csecseneket „ki kell nyírni a büdös óvóhelyeiken." (Putyin) A csecsen nép már az orosz társadalmat teszi felelőssé az elnyomásért, bombázásokért, ártatlan csecsenek haláláért. Végül is semmilyen törvény nem írja elő, hogy bombát csak repülőgépen szabad rendeltetési helyére szállítani, kioldani, hogy sajátos természete szerint válogatás nélkül gyilkoljon. Nekik nincsenek repülőgépeik, nekik csak testük van, azon viszik, saját biztos haláluk tudatában. Kik, tehát a terroristák? Megkülönböztethetők-e a szabadságharcosoktól? A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben hasonló véres eseményekről számolt be a világsajtó, csak akkor csecsenek helyett írek voltak az elkövetők. Természetesen beszélhetnénk baszkokról, palesztinokról és még ki tudja kikről. Mi különbözteti meg a Londonban békésen robbantgató és a helyszínt a detonáció előtt biztonságosan elhagyó IRA aktivistát az akció színterén a maga életét is elvesztő és ennek tudatában cselekvő csecsen asszonytól, vagy a robbanást szintén biztos távolságból (és magasságból) szemlélő orosz pilótától? Elsősorban az, hogy függetlensége kivívására számára nem létezik más lehetőség. Ír (baszk, stb.) társa, ha reménytelennek látszó politikai egyeztetések útján és súlyos kompromisszumok vállalásával vérontás nélkül küzdhet a maga igazáért, az orosz pilóta kioldhatja a bombáit lakatlan terület fölött, olyan politikai erőt támogathat, amelyik nem a csecsen nép kiirtását, hanem a velük való megegyezést, szabadságuk (függetlenségük) elismerését tartja fontosabb feladatnak.
Mi különbözteti meg a csecsen merénylőt egy egyszerű kétkezi al-Kaida tagtól? Az al-Kaida minden állítása ellenére nem a palesztin vagy más arab nép szabadságáért küzd, akkor feltehetőleg Izraelt tekintené célpontnak. Bár az iszlámot formálják ajkai, az eszközök, emberek életének értelmetlen kioltása meglehetősen idegenek az iszlámtól. (Ahogy az inkvizíció kegyetlensége is idegen a kereszténység szellemétől.) A célja egy világrend, a zsidó-keresztény hagyományú nyugati civilizáció elpusztítása. Elmélkedhetünk azon, hogy az ezen a kultúrkörön kívül eső társadalmak számára mennyire ellenséges, mennyire fenyegető, mennyire agresszív ez a néhány nem keresztény hagyományú kivételtől eltekintve ebbe a kultúrkörbe tartozó, a túlsó oldalról nézve a ténylegesnél valószínűleg sokkal egységesebbnek látszó tömb. Milyen előnyöket és kiknek szolgáltatott az a bizonyos szeptember 11.?
A nyomorult világ bajaiért valóban csak a gazdag észak (és kevés dél) a felelős. A megoldásként javasolt (erőszakolt), egyébként a célra alkalmatlan, ráadásul erőszakos globalizáció elleni, sokszor jogos küzdelem bárkit feljogosíthat arra, hogy a terror eszközéhez nyúljon? (Úgy vélem, hogy az al-Kaida, vagy a hozzá semmi szállal nem köthető, más jellegű, tisztábban iszlám színezetű, de szintén ellenszenves iráni világképet nyugodtan nevezhetnénk iszlám-globolnak.)
Sokszor valóban nehéz élesen megkülönböztetni a terroristát és a szabadságharcost, ráadásul a célok, hatalmi érdekek, politika és média összemosnak, keverednek a széleken.
Rózsa-Flores Eduárdo a polgárháború szélére sodródott Bolíviában Santa Cruz város védelmét szervezni utazott Bolíviába. A központi hatalommal szemben álló város vezetői támadástól tartva, korábbi katonai tapasztalataira hivatkozva kérték fel erre a feladatra. Nem támadó, hanem védekező harcra készültek. Ellenszolgáltatást nem fogadott el.
Ami számomra egyértelmű, Edu, szabadságharcos volt, nem terrorista, személyéhez semmilyen terrorcselekedet nem köthető. Oszama egyértelműen terrorista (volt?), a csecsenek szabadságharcosok időnként átsodródva a terrorgyanús oldalra, bárki, aki ugyan a szabadságáért, nemzete függetlenségéért, egyéb méltányolható célért harcol és erre törvényes keretek állnak rendelkezésére mégis terrorista eszközökhöz nyúl, az terrorista.
Harmadik fogás: 1975. április 29-én hajnali öt órakor végezték ki a gyermekgyilkos Nyéki Oszkárt. A korabeli törvények szerint és közvélemény nyomása (amit ilyen esetekben és csak ilyen esetekben mindig figyelembe vettek), nem tettek lehetővé más ítéletet. Mindenki megnyugodhatott, győzött az igazság, hurrá! Vajon mit tett az ország vezetése, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg? Semmit. Még 1975-ben bizonyos Miskei Imre nevű úriember a Halászbástya tövében rendkívül brutális módon meggyilkolt egy kislányt. Persze egy későbbi hajnali öt órás időpontban őt is meglógatták. Igazság szerint ezeket a pedofil kéjgyilkosságokat elég nehéz megelőzni, ilyenek a legtökéletesebb társadalmakban is előfordulnak sajnos. Azonban minden e fajta borzalomra öt-hat nyilvánosságra hozott nyereségvágy motivált emberölés jutott, az elkövetők egy része rendszerint ugyanazon az akasztófán végezte. Nem szeretnék félreértést okozni, bár nem értek egyet a halálbüntetés alkalmazásával, nem az említett két ember (és lehetne még sorolni) Villon által megénekelt segglatolgatás élményén kesergek, ellenben úgy tűnik a törvény bármilyen szigorú, bűnözésre szakosodott polgártársainkat nem rettenti vissza tettük elkövetésétől, ha a társadalom, a környezet feltételei a maguk rejtélyes módján ebbe az irányba hajtják őket. Megint nem szeretnék félreértést, nem a bűnözőket akarom felmenteni a felelősségük alól, de a társadalmat sem, ha a bűnözést csak az elkövetők üldözésével, megbüntetésével kívánja megszűntetni, nem törődik az élet minőségének folyamatos javításával, a bűnözés felé hajtó ösztön fölöslegessé tételével. A hóhérnak egyébként mindegy, meg sem jegyzi nyaktörő produkciójában részes ügyfelei nevét. Ez kérem cserélhető.
Így vagyok ezzel a Laden gyerekkel is. Felismerik-e a terrorizmus és a terroristák lelkes üldözői, hogy részben saját kreációik ellen viselnek háborút. Nem egyenlőséget vonok a terroristák és az általuk sújtott országok és vezetőik között, erről szó sincs. Pusztán úgy gondolom, hogy addig nem lehet megszüntetni a tevékenységüket, amíg nemzetek, régiók sorsát tárgyalóasztal mellett döntik el az ő aktív részvételük, érdekeik figyelembevétele nélkül. Oszama halott. Halott-e a fekete csuhás nagyszakállú szellem, aki Eötvös-bohóc módjára bármikor belenyúl több ezer zsebének valamelyikébe, előhúz, egy ficánkoló világmegváltót - Van másik. Na, látod? -
Desszert: Egy görög mondás szerint, ha az ember testét földbe temetik a férgek, ha tengerbe vetik, a halak falják föl. Oszamáét állítólag tengerbe vetették, felőlem, meg ott rothad el, ahol van, nem érdekel, nem kár érte. Valami olyan hírt szeretnék olvasni, hogy a szemben álló felek bölcs egyetértéssel megegyeznek egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartásáról, és az a bizonyos fekete csuhás, nagyszakállú szellem hiába adja fel csillogó karrierrel kecsegtető álláshirdetéseit, a terrorista szakma senkit nem vonz, nincs jelentkező.
