Vedres Ferenc: A titok

Elmentem hét tó mellett,

Elmentem hét tó mellett,

mindben sok aranyhal,

sügér, nagy fejű harcsa,

az utolsó tó vize

felcsapott a partra.

Bejártam hét hegyet,

erdeikben vadak,

lombok alatt suhanó

huhogó bagoly,

erdő közepén hatalmas tölgyfa,

ágaival felém bólogató.

Bandukoltam át hét réten,

 négyen nyáron, hármon télen,

vadvirágok közt és hófúváson,

olykor nappal, olykor éjjel

emelt fővel, kevélységgel.

Utamon rám a Nap vigyázott,

Hold őrizte minden álmom.

Aztán oda értem,

talán bele is öregedtem,

de már látom a rútat, szépet,

a borzalmasat, a csodásat,

az aprócskát, az óriásit,

Titkok Titkát barlang mélyén,

sárkány karmán, tündér szemén.

Látom már én

ott pihen

titkos kezével integet,

s szól: Láttál már,

hát menj tovább,

hisz még más Titok is vár reád!