Vedres Ferenc: Kabócák a fán, tücskök a réten

Hiányozni fogsz....

Még sápadt az ég,

de már egy madár zenél

az éj csak épp

ledobta köntösét.

Felszökik a Nap,

ontja melegét

katlanná teszi a tájat

pillanatok alatt.

Szól a zene,

madár zene.

Ám bennem

a csend kopácsol,

mert itt jár a halál

a kertek alatt:

Egy kedves lényre vár.

Elhallgat a kürt,

mindenki árnyékba menekül.

Már elül a déli harangszó,

a délutáni zongoraszóló.

Néhány hang mégis egymásra talál

a réten és a fán,

mikor a lány a fa alatt

ledobja bugyiját, meztelen.

Kitárja karjait

s dalol egy vidám éneket,

majd öklével megüti a fát

és elhallgatnak a kabócák.

De a réten

a tücskök tovább zenélnek.

Énekel a lány

s mikor a fára feltekint

és beint,

újra kezdik a kabócák.

Vedres Ferenc