Vedres Ferenc: Rodin: A csók

...ajkuk időtlen csókba forr.

Apró teknőcök rohannak a tenger felé,

a fiú és a lány megfogják egymás kezét.

Nézik a fodrozódó hullámokat,

a hangosan rikoltozó madarakat.

Messze hosszan szól egy hajókürt,

a bokrok közt elszalad egy fürj.

Melegét ontja a kora őszi Nap,

leküldik a felhők árnyékaikat.

A parton fentebb sziklák meredeznek,

arrafelé tartanak ők ketten.

Egymás felé fordul mosolygós arcuk,

s együtt hull le a ruhájuk.

A lány egy lapos sziklára ül,

haja a vállán elterül,

karját ölelésre tárja.

A fiú lecsukja szemét,

úgy hajol a lány fölé,

bal kezével a sziklán támaszkodik,

jobbjával a lány combját simogatja,

s ott a morajló tengerparton

ajkuk időtlen csókba forr.