Vonaton

Ingázók története, a közelmúltból. Kicsit személyes tapasztalat alapján átköltve.

 

Péntekenként, munka után, felcuccolt, és kivillamosozott a Nyugatiba. A kollégák már megszokták. Az elején még csodálkoztak, miért pont oda, messzire, nincs Pesten elég nő, de ő nem magyarázkodott.

Péntekenként várták, ott, messze, de itt Pesten meg senki, hát akkor?

 

Úgy intézte, hogy legyen még ideje az indulásig. Ráhangolódott az utazásra. Ezt azzal kezdte, hogy a peron mellett, a pultnál, bedobott egy felest - Hubertus-t ivott, azt nem lehetett vizezni - meg egy pohár sört. Ezzel el is volt. Aztán elgyalogolt a szerelvény mellett, úgy a közepe táján keresett magának helyet: az első kocsik messze elől álltak meg azon az állomáson, ahol leszállt. Nem szerette azt a részt, fáradtolaj tároló, krampácsoló szerszámok tárolója, a mindig vizeletszagú, felsalétromosodott falú külső WC, a disznók, marhák felvezető rampája, örökké koszos meszeléssel, a kerékpártároló, olyan lehangoló volt az egész.

 

Nem akarta, hogy ez a kép fogadja. Az állomásépület, az mégiscsak más, a piros tányérsapkás forgalmistával, a restivel, a hajlított támlás, körmöslábú padokkal a váróban, meg az eresz alatt lógó muskátlis kosárkákkal, az azért olyan igazi volt.

 

A hátsó kocsik meg mindig megteltek, aki az utolsó percben lihegett be, az mind oda kapaszkodott fel, olyas meg volt bőven.

 

Termes kocsik voltak, négyes boxokkal, lehajtható asztalkával az ablak alatt, örökké tele fedeles szemetesekkel, amiket legalább egy valaki biztosan kiborított, bár a vagont futtában kitakarították, az az alumínium edényke csak lógott ott lefelé, bánatosan, fedelét ütemesen himbálva. Ha olyan boxba ült, ő mindig akkurátusan a helyére billentette. A cuccait felrakta a szemközti ülés fölötti polcra - szem előtt legyen, a saját feje fölé mégsem lát az ember - könyvet vett elő, a kis asztalkát felcsapta, üveg sört pakolt rá, egy szendvicset - a munkahelyén nem ebédelt, pénteken, minek az - és elhelyezkedett az útra. 180 km, nem sok az, csak hát ezek a fránya ülések...

 

A kocsi lassan megtelt. Hozzá soha nem ült senki. Hogyisne, vasalt nadrág, ing, nyakkendő, valami vastag könyvet olvas, áh, nem jó az ilyennel, tán még szót se tudnánk vele érteni!

 

Volt olyan boksz, ahol kártyáztak. Törzsutasok voltak, látszott, ahogy egymásnak fogták a helyet.

Aktatáskát, olyan jó szíjas csatosat, öblöset, két rekeszre szabottat, kopottast ugyan, de varrása nem feslett, fel a csomagtartóba, aztán elő az ördög bibliáját! Nem nagyon hangoskodtak, minek is, csak akkor zajolt egy kicsit a kibicek hada - rendesen körbeállták őket, már, amennyire lehetett - amikor egy-egy terített rebetli, vagy egy durchmars került a kontrák végére.

 

Nem akart odafigyelni, de hát, valami azért mindig eljutott a füléig.

 

... az a szemét gondnok, a szállón, már megint balhézott a rezsó miatt, pedig csak egy kis kolbászkát sütögettem, tán nyersen egyem meg?

 

...mi mindig olyan nyüves területet kapunk, hogy képtelenség hozni a normát! Kitermelem a kiszabatot, hát nem beomlik a negyede? Hányszor szóltunk már a brigádosnak, hogy alkudna meg, tisztességesen, de nem, a fene a büszke fajtáját, ő nem szólna a mérnök úrnak!

...úgy, úgy! Bezzeg a Sztojkáék birgádosa, az kiáll az embereiért!

 

...ahogy belépek az ajtón, az asszony, persze, azonnal: no, mutasd, te pernahajder, most mennyit hoztál? Robotolok egész héten, gyűröm magamba azt a rágós szalonnát, meg a vizes párizsit, csak, hogy spóroljak, aztán köszönés helyett csak ez a pernahajderezés! Hacsak egyszer is, azzal fogadna, hogy ülj le, apukám, itt egy jó hideg söröcske, szusszanj egyet, de nem, már forgatja is ki a zsebemet!

 

...mondom a Julisnak, hogy te jány, gyüjjé fel velem a másodikra, tudod, ott, ahol azok a félig kész lakások vannak, az nem is huzatos, ég benne a kokszkosár is, az egyik sarokban ott egy ágybetét, jobb, mint az üres cimenteszsákok, talán az éjjeli őré, mindegy, no, gyüjjé fel, nem fogod megbánni! De nem gyött...

 

...lehet, hogy átkérem magam a culágerekhez. Sok már nekem ez a hajolgatás. Ott meg, mégiscsak ott a gép, nem is normára dógoznak, lehet, hogy kevesebb lesz a pízecske, de több erőm marad. Most, ha hazamegyek, csak bedőlök az ágyba, annyi erőm sincs, hogy megbúboljam az asszonyt. Nem lesz ennek jó vége, hát inkább, átkérem magam.

 

A sör - mármint a többi boxban - már Ceglédig el szokott fogyni, pedig tankoltak rendesen. Az üres üvegek ott csörögtek a hálószatyorban, hogyisne, ki nem dobjuk, van azon üvegbetét! Cegléden aztán, fürgén-fürgén, irány a peronok közti büfé, sup-sup, legalább négy üveggel, igyekezzünk, kérem, a vonat nem vár! Szolnok ráérősebb, ott meg kell várni a csatlakozást, de hát, aki szomjas, az szomjas! Karcag táján már elcsitul a vagon, pilledten bóbiskolnak itt is, ott is, hiába, no, dög meleg van, meg a jó söröcske hamar lebírja a fáradt férfiembert!

 

Hétfőn úgyis hajnalban van kelés...majd visszafelé alszunk még egy kicsit a vonaton.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
harunalrasid
#7. 2012. július 26. 13:46
ártatlan szemlélődő voltam:-)
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. július 23. 15:00
harunalrasid
#6. 2012. július 26. 13:46
köszönet a hozzászólásokért, valóban, én csak a kívülálló szemlélő voltam.
visszafelé, a hajnali vonattal, fegyvernekig már megettem a szendvicset, amit a párom csomagolt, legurítottam rá egy sört, és ferihegyig szunyáltam:-)
volt olyan, hogy egy szál bádog vizeskantával és kér kanállal olyan műsort csináltak az ingázó romák, hogy élvezet volt hallgatni. de szajol után ők is elpilledtek...
Answer
#5. 2012. július 24. 14:22
A helyzetkép, az elcsípett párbeszédek, a hangulat így együtt, bennem remek benyomást keltett.
Visszahozta az ingázók korát!
Gratulálok, kedves H.R.!
Eliza Beth
#4. 2012. július 24. 10:11
Nem fogom az alkoholisták pártját, de egy feles és egy sör az úton szinte teljesen ki is ürül, mire célba ér. A másik sörről nem esett szó, lehet, hogy meg sem bontotta. Ugyanis a sör a többi boxban fogyott el Ceglédig. A főhősünk vasalt ing, nyakkendő, vastag könyv.... Ezekhez nem is illik a részegség.
Mondom én, hogy csak többszöri átolvasásra esik le a tantusz. :-)))
Én az elejét értelmeztem úgy elsőre, hogy a Nyugatiban várják, akkor meg hová utazik?...........
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. július 23. 15:00
Mara
#3. 2012. július 23. 15:00
Aki ezt az illetőt ilyen állapotban is hetente várja hét végén, és eltűri hétfőig. az előtt le a kalappal.
Szeretettel. Mara
Eliza Beth
#2. 2012. július 23. 12:09
Hááááááááááááát... ezzel most nem fogtál meg, pedig ilyet még nem mondtam írásodra. Vagy én vagyok ma nehéz felfogású, vagy nem tudom, de csak sokadszorra bogoztam ki az összefüggést az első bekezdéssel...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek