Zorán

Kedves Katuska, kedves Paphnutius! Most Ti jöttök. Gondolom, ha szeretitek az LGT-t, akkor Zoránt is. Most pedig ő következik.

Nem is tudom mi jut eszembe a szőlővel, magányos házzal tapasztott part menti szikla, ahol jártam - egyik legszebb nyaram volt - vagy az égre törő fenyők a Gyilkos tó szintén égre törő hegyeivel - ahol szintén jártam, és szintén egyik legszebb nyaram volt. Sátor, Isten szabad ege, kisvárosok állomásai, mikor mi borult fejünk fölé. Az éj hűvös, a levegő lágy és távoli szikrázó csillagok. Fenyő vagy savanykás mediterrán illat, puliszka, csevabcsicsa. Még régebben, gyerekkoromban esténként a kertben szalonnasütés, vagy csak együtt a nagynénikkel, közben dörgölődzik a malac, legyünk kedvesek és vakarjuk a hátát. Akkor Zoránt még nem ismertem, talán még nem is zenélt, de a csillagok akkor is ilyenek voltak, az emlékek hangulatokká változtak, a muzsika pedig előhozza a hangulatokat. Az Adriánál nem szólt Zorán, Erdélyben igen. Így kapcsolódik össze tenger, romantika, ünnep, Erdély, Zorán. Azt hiszem Joana Amendoeira már énekelte itt a Tollalban az Ünnepet, de sebaj. Próbáltam olyan felvételeket keresni, melyek eltérnek a lemezeken forgalmazott változatoktól.

Youtube link

Youtube link

http://www.youtube.com/watch?v=WgkvM_idj4c

http://www.youtube.com/watch?v=_kUdp7sGIIg&feature=related

Fotó: Perger László

Márkus