Arc
Arc alapján alkotunk véleményt idegen emberekről, ismerőseink, rokonaink vonásaira hasonlító ismeretlen arcok szimpátiája, ellenszenve első benyomásként ennek visszatükröződése.
Már a "történelem előtti" időkben fontos információtartalma volt az arc színezésének, eseményt, rangot, össze-, vagy különtartozást különböző színekkel, mintákkal arcfestéssel (is) kifejeztek, természeti népeknél egészen a közelmúltig, akár napjainkig gyakorlatban él az információközlésnek ezen módja.
Az arc része testi kommunikációnknak. A mimika érzelemről, szándékról, hangulatról árulkodik. E tekintetben a színészet egyik legfontosabb eszköze. Az ó-kori görög színjátszásban a színészek maszkot viseltek a különböző hangulati mimikák megjelenítésére. a modern színjátszásban, filmművészetben, ahol az arc közel hozható, maszk nélküli mimikával dolgoznak a művészek. (A ripacs és a művész többek között ennek a tudásnak birtoklása alapján könnyedén megkülönböztethető.)
Az arcképfestészet mesterei a jellemábrázolás eszközeként egyaránt alkalmazták a valódi arckifejezések és az általános, séma szerinti karakterábrázolást.
A pszichológiai vizsgálatok arzenáljában, a Svájcban élt, magyar származású Szondi Lipót tesztje ellenszenves és megnyerő (?) arckifejezések választásán alapul. (saját tapasztalatom alapján a szondi-tesztben szimpatikus arccal nem találkoztam, csak ellenszenves és még ellenszenvesebb közül tudtam választani.)
Közös nyelvvel nem bírók, vagy beszédre képtelenek (csecsemők, sérültek) jórészt mimikával kommunikálnak.
Számtalanszor láttam magam előtt igéző szépségű hölgyeket, hátulról. Kíváncsiságom a "tökéletes" alak után az arcukra irányult, az arc ismeretének hiányában üresnek, sérülékenynek tűnt szépségük. Az így fellobbanható szexuális vágy személytelen, de meg b..., néhány teherautósofőr kurjantására redukálható. Egy szép (számomra) arc látványa kevésbé tökéletes alakkal párosulva is generálhat ilyen érzelmeket. Annak idején az egyébként gyönyörű alakú feleségem is arcával keltette fel figyelmem.
Most egy színésznő, Ruttkai Éva énekli Adamis Anna arcról szóló versét:
Adamis Anna többet és szebben fejezte ki az arcról elmondható gondolatokat, mint az én száraz írásom, Ruttkai Éva pedig a hangok érzelmi mimikájával tette mindezt teljessé.
Illusztráció: René Magritte The rape
Márkus