Coniunctio
„Coniunctio”
Pontosan emlékszem hogyan kezdődött zenei gyűjteményem, akkor még „bakelit” lemezekkel. Legelső lemezem Vivaldi A négy évszak című művének a Liszt Ferenc Kamarazenekar által előadott Qualiton felvétele volt, ezt követte az Ördög álarcosbálja című Syrius lemez, majd a Jazz Q Praha és a Blue Effect zenekarok közös lemeze pár egyik együtteshez sem tartozó vendégzenésszel kiegészülve „Coniuctio” címmel. Azokban a delejes időkben komoly kihívás volt nyugati zenékhez jutni korong formájában, viszont kiváló cseh és lengyel muzsikát lehetett vásárolni nevezett népek Kultúra Házában. Harmadiknak beszerzett lemez is innen származik. A mai szinte telített piacon szégyenletesen hűtlenek lettünk régi barátainkhoz, ezért is örültem, mikor a csövön felfedeztem egykori kedves zenei élményem és természetesen megosztom a Tollal olvasóival.
A csonka házibulik kora, nem csajozós-pasizós, bár arra is akadtak példák, hanem esténként üveg borok mellett közös zenehallgatás, világ megváltás és majdnem minden ami tűrt vagy tilos volt. Meg minden, zsíros kenyér vörösborral a Régi Országház pincében ügyeletes szőke kedvesemmel, a Rézbagoly aprópecsenyéi, hosszú éjszakai stoppolások a tóhoz, Bem rakpart Minivel.
Stivin-atyó ekkor fuvolázta magát a szívembe, taszította a csellót addig stabilan őrzött főhelyéről a második helyre. Ez a nem csak hang-kép, látvány, szédítő táj.
Elképzelhető, hogy sokan kuszának tartjátok majd a következő zenéket, ezért fülbarátabb felvételeket is mutatok.
A most következő felvételt a nyolcadik perctől érdemes meghallgatni, ha addig nem is tetszik, mert az említett szédítő táj akkor kezdődik:
Néhány „fülbarát” kompozíció:
http://www.youtube.com/watch?v=PFejU3Ezvyc&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=I4tMbWhkMBo&feature=related
Most ezeket: szeretettel Márkus