Éjszaka egy váróteremben

 

(Bp.Nyugati)

 

Az utolsó vonatom zakatol, elment.
A sorsom e zord állomásra rendelt.
Biztonsági "hegyek" őrzik a termet.
Ne bántsatok engem! Jegyem van gyerekek!

 

Jegyem van! Jegyem van! - varázsszó e tájon.
Itt, ez tesz emberré, be kell látnom fájón!
Ha jegyem van, velem ti, nem tehettek semmit.
Nem rúghattok ki, mint a két melegedő senkit.

 

De jó-e ez nekem, ha itt éjszakázok?
A zárt fűtött teremben, el-el szundikálok...
S ha néha félálmomban, felnyitom a szemem -
Kintről irigylő szempár lesi a tekintetem.

 

Hol az egyik, hol a másik les be az ablakon.
Jönne melegedni, de nincsen rá alkalom.
Az ajtókat bezárták, hajléktalan Kincsem!
Itt létezni nincs jogod, hiszen jegyed nincsen...

 

Nincs jegyed a holnaphoz. Nincs jegyed a mához.
Nincs jegyed az örömhöz, de nem kell a síráshoz.
Nincs jegyed az ÉLET-hez,csak tengődhetsz, és vágyódsz.
Ha pénztárt nyit a halál, egy ingyen jegyért rászólsz.

 

2010, március 28