Főnix Színház -2010. júliusi hírlevél

Hát persze, mondtam magamban, még nem ismerek szinte senkit, csupa tévéből látott arcok körülöttem, engem sem ismer senki. Igaz, nyertem én már mindenféle országos versmondó-díjakat, meg játszottam Equus-főszerepet, meg megállítottak az utcán nézők, hogy „Dejó, hogy ide szerződött a művész úr!" Bocsánat, én csak egy gimnazista vagyok, elnézést, mondtam ilyenkor zavartan, de hát ez messze Győrben volt, még meg se száradt a tinta az érettségi bizonyítványomon, de majd jövőre... Aztán jövőre se válogattak be. Valamit rosszul csinálok. Talán nem az órákon vagy a színpadon, de a büfében, öltözőben. Nem vagyok elég hangos. Jópofa. Vagy vicces. Valahogy nem tudom fölhívni magamra a figyelmet. Pedig hát ugye színésznek... illetve leendő színésznek. Az volt a baj, hogy a lelkem mélyén titokban egyetértettem azzal, hogy nem sokkal korábban a büfébe még csak szendvicséért-kávéjáért mehetett be a növendék, aztán levihette az öltözőbe megenni-inni. Egyszer, esti előadás előtt, jóval korábban betévedve a büfébe, ott találtam Őze Lajost és Kálmán Györgyöt egy sakkparti közepén. Leültem, úgy tettem, mintha a kávémat innám és olvasnék, közben vadul lestem a játszmát. Nem a sakkot, az emberit. Félpercenként, ha megszólaltak, félmondatokat, félszavakat, ha mondtak. Mégis kibomlott belőle valami: patadobbanások, büszkén felszegett fejek, sötét szemvillanások, érzékien ívelt nyakak. A lovakról beszélgettek. S én egyszer csak ott ültem egy emberségből teremtett lóságban, egy félszavakból, gesztusokból, szusszanásokból és csöndekből alkotott atmoszférájú színész-istállóban, ahol ember és állat empatikusan válik eggyé, teremtő és teremtett lényekké. Aztán betoppant egy másik növendék, elcsípett egy félmondatot a beszélgetésből, és már mesélte is, hangosan és lelkesen és nevetve, hogy ő is lovagolt a múltkor, és az mennyire jó volt, és az történt közben, hogy... a két színész figyelte, amit mond, még a sakkot is abbahagyták. Bármilyen más közegben az a két rezzenéstelenül figyelő szempár azt jelentette volna, vedd magad észre, impertinens fiatalember. Ők meg figyeltek. Figyelték, ki ez az ember. Hogy működik. Miből van. Hozott-e valamit, vagy csak kapni akar. Amit kéretlenül is megkapott: két koncentrált figyelem-vektor eredőjeként észre sem vette, hogy egyre kipirultabban, hangosabban meséli a semmit. Aztán folytatták a partit, a sakkot, de már nem beszélgettek. Megértettem, miért volt sokáig a leülés-tilalom: nem megalázásból, vagy mesterséges hierarchia-építésből. Azért, hogy ne csak a hétköznap jelenjen meg este a színpadon. Hogy nem mindegy, milyen formában fogalmazom meg a magam körüli világot. Hogy én vagyok a szűrő, amelyen át a nézőig jut a valóság. De én vagyok az alkotója is e másik valóságnak, a színpadinak, a teremtője, hát nem mindegy, milyenné csiszolom és csiszoltatom magam. Hogy milyen forrásvizekbe kortyolok, s hogy képes vagyok-e, van-e elég erőm a mérgezőt is - a művész alkímiája! - éltetővé változtatnom. Hogy vállalom-e az ádámi terhet, a jó és rossz tudásának felelősségét, vagy pusztán véleménytől-véleményig verődve reagálom végig az életem.

 

Majd' harminc év eltelt azóta. A világ, az emberek, minden egyre hangosabb lett közben. Valahol, valakik vagy valami lopja az időnket, nekünk egyre kevesebbet hagyva. Nem hallok már sakkbábukból, emberségből, tapasztalásból teremtett mikrokozmoszokat, büfékben se, színpadon se. Néha olvasok, hallok róla, hogy itt-ott megjelent, kritikusok látták, rohanok megnézni, aztán mire odaérek, már nem az. Vagy nem is volt az soha. Csak megint egy „szakértői", „szakmai" vélemény, egy bevétel-növelő fogás, vagy egy ítész ilyen-olyan eszmék mellett mozgó véleménye. Néha nagyon vágyom a csendre (nem arra, ami most körülvesz, hogy negyvenegynehány bemutató, meg vagy négyszáz előadás után azt kapjam pályázat-elutasításként, hogy nem ismerik a Főnixet, azok, akik hivatalból kellene ismerjék, persze tudom, mit kéne tennem, igen, azt, vagy egy jó szaftos bulvár-botrányt, vagy egy vazzeg-előadást, sok nemtelen szereplővel, sok tánci-báncival meg jó számokkal, egy igazi műsort, akkor talán előadásnak is neveztetnék), igazi csöndre vágyom, a jelenlét csöndjére.

 

Ahogy Kállai Feri bácsi, amikor harmadéves koromban végre beválogattak, oda az Úrhatnám polgár Öltöztetés-jelenetébe, ott a színpadon, felújítópróba közben, háttal a nézőtérnek megkérdezte: Hát te? Hol voltál eddig?
 

Itt vagyok, Feri bácsi, Maga meg fogta magát, és elment. Nem tudtam már meghívni a színiiskolásaimhoz, hogy továbbadjon valamit abból a csöndből, amit teremteni tudott. Idetestálta a felelősségét annak, hogy a magam töredékes eszközeivel tanítsak meg másokat arra, amit Magától is tanultam: figyelni. Teremteni. Adni. Színésznek lenni. Alázattal és büszkén.

Köszönöm Magának azt a kérdést, ott a színpadon, jó időben, jó helyen. Ha a Gondviselés akarja, adom is tovább, legyen jéghegy másnak is, hogy csak tizede látsszon-hallatsszon, de az egész működjön, indítson, változtasson.

Nyugodjék békében.

Bicskei Kiss László

 

Drámastúdió 

 

 

Felvételi meghallgatások a színiiskolába

 

18-26 éves fölnőtteknek

 

14-17 éves középiskolásoknak

 

6-13 éves általános iskolásoknak

 

a 2010-2011. tanévre,

szeptemberi kezdéssel

 

A Főnix Drámastúdió (színiiskola) a felnőttek számára három éves, hétvégi működésű képzést biztosít.

 

A növendékek heti órarendjében 4 óra színészmesterség, valamint szakmai órák (mozgási, mozgásfejlesztő, mozgásszínészeti, akrobatikai, hangi [zenés mesterség, ének], hangképzési, elméleti [színház- és művészettörténet, dramaturgia, műelemzés], beszédtechnikai és művészi beszéd órák, továbbá kurzusszerű formában elméleti és gyakorlati filmes ismeretek) szerepelnek.

 

A Főnix Drámastúdió egyedülálló iskola abban, hogy a végzett és elkötelezett növendékeknek szerződést, szerepeket kínál a Színházi Műhely 12 éve sikeres társulatában. A Főnix Színházi Műhely támogatja a társulat tagjainak színészi minősítését.

 

A 18 év alatti korosztály számára a színiiskola biztosítja az egészséges személyiségfejlődés feltételeit, a készség- és képességfejlesztést, előkészíti a művészetértő- és gyakorló felnőttkort, az önkifejezés művészi eszközrendszerével biztosítja, hogy a színészi pályát választók alapos, szakmai felkészültséggel, illúziók nélkül vágjanak bele leendő hivatásukba.

 

A színiiskola felvételi meghallgatásai a következő tanévre elkezdődtek.

 

A felvételi meghallgatás feltétele:
legalább öt fejből tudott irodalmi anyag, műfaji megkötés nélkül.

A meghallgatás helyszíne:
Vasas Művészegyüttes Művelődési Háza
Budapest VIII., Kőfaragó u. 12.

A meghallgatás időpont-egyeztetése a
+36-20-384-6658
telefonszámon lehetséges.

A felvételi meghallgatás ingyenes!

 

Színházi Műhely

 

Köszönet

 

A 2009-2010-es évad
a Színházi Műhely
61.,
A funtineli boszorkány előadásával
lezárult.

Köszönet érte
minden nézőnknek,
aki jelenlétével, figyelmével,
tapsával
és elismerésével
megtisztelte előadásainkat.

 

 

 

A jövő évadban ismét találkozunk!

 

Bővebb információ: fonixx.freeweb.hu