Hurrráááá! Író vagyok! Író vagyok!


Ez a Stephen King is - mint az amerikás híres emberek legtöbbje - biztos magyar származású! Ezt látszik bizonyítani, hogy amikor utoljára Magyarországon járt, meglátogatta az egyedül élő, öreg Király Arnold bácsit, a nyugdíjas magyar tanárt, aki kortársaitól eltérően nem volt alkoholista, a nőkről csak annyi ismerete maradt, hogy azok szoktak főzni és gyereket nevelni, de arról már fogalma sem volt, hogy hol, és hogyan készültek ezek a lurkók. Hál' Istennek a látásával nem volt semmi baj, így nem csoda, hogy öregkorára egy szenvedélye maradt, az internetezés. Hivatásának rabja maradt itt is, kizárólag irodalmi fórumokat látogatott, verseket, novellákat olvasott. Itt talált rá Andor szösszeneteire. Először a nevük hasonlósága miatt keltette érdeklődés vezette őt, hogy az egyik írását elolvassa. Ez épen egy műtét leírása volt, melynek olvasása a téma komolysága mellett is valahogy jókedvre derítette. Andor többi művének olvasása közben jött rá, hogy egy szike is lehet múzsa, egy élettelen múzsa. Ebben az időben járt nála épen, - ahogy a rokonát szeretettel elnevezte: - a "Kingpityu". Beszélgetés közben az öreg szóba hozta Andort is. Amikor "Kingpityu" végighallgatta a történetet, egy pillanatig maga elé nézett elgondolkodva, majd elővette zsebéből a mindig magánál hordott noteszát és egy ceruzával néhány sort írt bele.

Ha valaki kíváncsi rá, hogy mit írt kis füzetecskéjébe, az olvassa el az egyik - most kezembe került - Stephen King idézetet:

"Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A művészet lényege a szívós emlékezet."

Stephen King

„Boldogok, akik nem látnak és még is hisznek" - áll a Bibliában. Ezért kérem, ne vetkőztessenek pucérra a forradásaim miatt, higyjék el nekem, ott van a sok mesemondó heg. Inkább olvassák el a hozzá tartozó történeteket.

Azért bizalmasan megsúgom, otthon ágyba bújás előtt, néha még is megállok pucéran a tükör előtt, végignézek a forradásaimon és halkan elmormolom a hozzá tartozó történeteket. Mert nem akarok elfelejteni semmit, azaz valami íróféle szeretnék maradni még sokáig! Andor