Iskolai pályázat - Fizika

 

Még a tavalyi tanév elején történt az eset, ami a kedves olvasó számára talán nem is olyan érdekes, mégis ezt szeretném leírni.

  Épp csak becsöngettek, tanárúr máris bent volt a teremben, ami csak azért nem volt meglepő, mert dolgozatot írtunk és ilyenkor mindig pontosan érkezik. Csend nem lett ugyan mikor belépett, be valószínűleg ezt már megszokta, mert nem zavarta különösebben. Jelentés után azonnal hozzákezdtünk a dogához, amire senki se tanult és mégse született hármasnál rosszabb jegy. Ez persze nem azért volt, mert olyan okosak vagyunk, hogy készülnünk sem kell az órákra, inkább azért sikerültek ilyenre az osztályzatok, mert tanárurat az se érdekli, ha füzetből írjuk ki a válaszokat. Így viszont felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem lett minden dolgozat kitűnő? Erre is egyszerű a válasz. Azért, mert a füzetből ki tudjuk írni ugyan a definíciókat, de a szöveges feladatokhoz egyrészt tudni kéne hogy miről van szó, másrészt hiába érti valaki ha nem tudja kiszámolni a képletből az eredményt akkor ugyanúgy nincs megoldása mint a többieknek. De csapatmunkával semmi sem lehetetlen.

  Én a sarokban ültem és a mellettem ülő fiú dolgozatát másoltam le szorgalmasan, ő meg azzal dolgozott össze, aki a másikoldalán volt. A szélső gyerek ki tudta hámozni ugyan a szövegből az adatokat, de ott véget ért a tudománya, úgyhogy onnantól a középen levő kölyök folytatta, aki felírta a képletet és még be is helyettesítette a számokat, de a matek nem erőssége, ami nem volt nagy katasztrófa mivel nekem az a kedvencem, így egész hamar befejeztük a dogát.

  Egész órás dolgozat volt, úgyhogy a világért sem zavartuk volna meg tanárurat az unatkozásban, pedig negyedóra alatt mindenki elkészült. Inkább néztük, ahogy a krétákkal játszik, míg meg nem unta azt is és el nem kezdett sétálni, aztán inkább a dogáinkkal foglalkoztunk nehogy észrevegye, hogy készen vagyunk és tanulni kelljen.

  Sétált pár kört a padok előtt, aztán észrevette, hogy ferde a kereszt, és azt kezdte piszkálni.

Addig szórakozott vele, míg végül győzött a kereszt felett a gravitáció, és a fejére pottyant. Természetesen az egész osztály röhögni kezdett, hisz mihelyst elfordult rögtön érdekesebb lett a papíroknál. Utána már hiába ordított, hogy azonnal fejezzük be, egészen kicsengőig szórakoztunk rajta, hisz elég ritkán fordul elő, hogy egyházi iskolában egy tanár lelöki a keresztet és káromkodik, mint egy kocsis.

  Tehetetlenségében inkább összeszedte a dolgozatokat, és jelzőkor már el is tűnt a teremből.

Természetesen következő órán feleltetett egy pár gyereket csak hogy egyeseket osztogathasson, pedig mi csak nevettünk, azt pedig nem tilos.

 

 

B.A.