Iskolai pályázat - Vállajra és Mérkre látogattak a széchenyis diákok

aki bátran részt vett német nyelvű versenyeken. Iskolánk, ezen tanulók részére biztosította, hogy megismerkedjenek Vállaj és Mérk történetével, régi hagyományaival.

Az iskola elől indult kis csoportunk és már az odautazás során barátságok szövődtek. A tanítási napokon nincs sok lehetőségünk a többi tanulóval beszélgetni. Az ilyen programok a legmegfelelőbbek, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A buszon figyelmesen végighallgattuk a tanárnő által elmondott programokat, majd egy közismert játékot kezdtünk el játszani, persze csoportosan. A játék nem volt más, mint a ,,Fekete, fehér, igen, nem". Észre sem vettük, hogy milyen gyorsan elrepült az idő és már oda is értünk Vállajra, ahol utunk legelsőnek, a templomba vezetett, amely pontos mása egy ismert dunántúli templomnak. A város polgármestere már izgatottan várta kis csoportunk érkezését. Elmesélte az 1913-ban épült  ,, asszonyok" templomának történetét. Említést tett az egykor itt élt svábokról, akik közül a Vállajról deportáltak névsorát az Isten háza melletti szoborba vésve olvashattuk. Ezután igazi sváb nemzetiségű házat tekinthettünk meg kétkazettás csűrrel együtt. Az ilyen házakban több nemzedék is együtt élt, egymást nem zavarva. Mindegyiknek két konyhája volt. Egy téli és a ház mögött az asszonyok által jobban kedvelt nyári időszakban használt nyári konyha. Betekintést nyerhettünk a vállaji iskola falai közé, amelynek aulája sokkal kisebb volt, mint a mi iskolánké, de mégis nagyon barátságossá tették az itt helyet kapott iskolai diákok által, sváb hagyományokról, szokásokról készített projektmunkák. Ez nagyban tükrözet a tanintézmény nemzetiségi mivoltát. Miután a kiállítás minden egyes darabját végigolvastuk, újra elfoglaltuk helyünket a buszon és úti célunknak megfelelően elindultunk Mérkre. Legelőször itt is ellátogattunk az általános iskolába, ahol Tircsi Zoli bácsi tárt karokkal várt minket. Elmesélte a régi karácsonyi és sváb szokásokat. Említést tett a II. világháború borzalmairól, köztük a ,,Hitler Jugendlich"- ről.  Miközben mesélt már- már magunk előtt láttuk az akkori iskolai életet, amint a gyermekek szorgalmasan írnak palatábláikra és fegyelmezetten figyelik a tanár úr szavait, nehogy véletlenül csattanjon a fenekes, vagy esetleg a körmös. Nagyon érdekes volt számomra- és persze mindenki más számára is-, hogy Zoli bácsi németül és latinul egyaránt elmondta a ,,Mi Atyánk"-ot. Majd csak ezután jött el a kicsik ideje- bár bevallom én is nagyon élveztem-, amikor mindenki a nyájat terelgette, simogatta a mindössze egy hetes bárányt és kipróbálta a csülkölést. Ugye te sem hallottál erről a fajta játéról? Pedig igazából az amerikai basseball előde volt és sok kellék sem kell hozzá, mindenki számára elérhető.

A visszaúton nevetéstől hangos volt az egész busz, a társaság kellően összebarátkozott.

A nap végén mindenki bár fáradtan, de élményekben gazdagon tért vissza Mátészalkára.

 

                                  

 

                                                                                       Losonczi Petra