Kedves magyar pedagógusok, pedagógus-hallgatók, érdeklődők és családjaik!!!

Szeretném, ha személyes élményeimmel buzdíthatnálak titeket, hogy ti is próbáljátok ki. Másfél hónappal ezelőtt olvastam először a programról, rögtön érdeklődtem is és nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor nem csak engem fogadtak el önkéntes pedagógusnak, hanem az egész családot hívták meg. Nagy izgalommal kerekedtünk fel és indultunk útnak: nyolc éves kislányommal, három éves fiammal és férjemmel. Nem tudtuk mi vár ránk, de titkon reméltem, hogy tudok segíteni családommal a csángó gyermekek nevelésében.

Egy gyönyörű ház fogadott bennünket, kedves emberekkel nem beszélve a vidék szépségéről, hagyományairól.

Belevágtunk a munkába és első nap olyan gazdag lettem (lélekben), amilyen még soha. Imádnivaló jó gyermekek vártak, tele szeretettel és nyitottsággal bármi iránt. Pedagógusként ehhez foghatót nem tapasztaltam még a pályám során. A nevelés nem kér mást, mint elfogadást és némi fantáziát. Örömmel tapasztaltam, hogy a programok során nem csak én, hanem a gyermekeim is nagyon jól érezték magukat. Együtt vettek részt a programokban és beleolvadtak az ottani gyermekek mindennapjaiba. Érdeklődtek egymás élete iránt, együtt játszottak, énekeltek, kézműveskedtek, ettek és sorolhatnám tovább.
Problémamentesen teltek a napok tele színes programokkal és így tanultunk egymástól. Napról napra csomagoltunk valamit egymás tarsolyába.

 

Kedves kollégák, összefogásra van szüksége a magyarságnak. Ne feledjétek ők is magyarok és kiálltak a magyar nyelvért, ez a program jó alkalom, hogy megtegyétek és segítsetek!!!
Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget és várom, hogy visszajöhessek hozzátok.

 

Üdvözlettel: Gál Pál Zita és családja

 

2010.07.15.