Kőszegi sok százszor
Kőszegi sok százszor
- Milyen nyelven beszéltek? - állandó kérdés, azt hiszem természetes. Nem hallhattak magyar beszédet, furcsa hangzás, furcsa zene. Megkérdezik. Perzsa kamionsofőr, néger vendégmunkás, nem mindenki értette meg, magyarázni kellett. Stoppal jártuk be, még a régi Jugoszláviát. Szarajevó, Mosztar és a város öreg hídja, még szétlövés előtt. Sőt, hol volt még a balkáni háború 1974-ben, a rám kényszerített utazási szilencium előtt. A bosnyákok sem ismertek fel, holland, vagy lengyel mindig ezt kérdezték. Na de a svédek is? - Milyen nyelven beszéltek? - szépek voltak és teli torokból szőkék (nem rossz ízű poénkodás, egyszerűen szőkék, mint a legtöbb svéd), csodálatos kék szemekkel. Ők tudták, már hallottak rólunk, csak a nyelv, ahogy egymás közt beszélgettünk, szokatlan, ismeretlen. Aztán a színpadra mutattak - és ők?
- Ekkor már Bécsben voltunk. Egy alma és egy vékony szelet szalonna, kenyér nélkül. A napi fejadag. Éjjel a parkok hálózsákban, zuhany a Westbahnhofon. Talán két hetet, hármat (megkoptak az emlékek szélei) hajléktalankodtunk, mikor Valla hazaérkezett. Ágy, végtelen hosszú fürdések. Még Pestről ismertük, bohém muzsikus volt, koncertekre jártunk, Mini, Radics, Rákfogó, és bulik, bulik.... Tudta, tudtuk, hogy megyünk, csak mikor, hogyan?
Feledtünk parkot, pályaudvart, almát, szalonnát. A bécsi művészvilág (talán majd egyszer erről is), koncertek, bulik, bulik.
..
A svéd lányoknál hagytam abba, és a színpad. A Jazzland színpada.
Imrével a Mariahilfe str.-én futottunk össze véletlenül. Meghívott a koncertjére. Szakcsival és osztrák meg amerikai vendégekkel két koncertet adtak, egyet a Jazzlandban, egyet az Electric Clubban. - És ők? - kérdezték Imrére, Szakcsira mutatva.
Azok a kék szemek egyre közelebb és közelebb jöttek....
Nem tudnám megmondani hányszor okozott zenéjével örömöt Kőszegi Imre.
Ízelítő Kőszegi Imrével készült interjú előtt.
http://www.youtube.com/watch?v=vDS0ryJPFpU&feature=related
Fotó: jazzklubds.sk
Márkus