L.G.
Makacs fejjel megyek előre,
nem hat rám semmi sem.
Kérdésekkel fejemben gázolok
a kietlen messzeségbe.
Hogy hova jutok, juthatok,
senki sem tudja.
Elveszett valami, amiről
nincs még fogalma.
Elveszett, s talán
sosem jön vissza.
Elmúlt, valami, nincs...
Boldogság.
Mi lehet az?
Tudom, de mégsem.
Csupa kérdés,
melyet egy ember
tudna megválaszolni.
Egy ember, aki elment,
s nem jön vissza.
Soha többé.
így maradok én
a kérdésekkel,
a kételyekkel,
az életemmel.
S jól érzem magam.