Mit keresel ember?

 

Soha, semmikor és senkit

nem jó látni, ha egy kukafedőt felnyit.

 

A gyermekguberáló e rendszer szülötte,

borzalmas, de most „elsiklok” felette.

 

Éjféltájban elemlámpával kezében

minek a lelése, mi bárkit is vezényel?

 

Mit remélsz jóember találni a szemetesben,

fáradhatatlanul, hogy járod e szegény vidéket?

 

Szegény környékek kukája nem javakkal,

van teli, inkább nyomorral s ócskaságokkal.

 

Mit keresel ember mondd? Hadd segítsek!

Hadd dobjak olyat mit nappal sem lelsz meg!

 

Aranyat, ezüstöt? Az neked nem kell.

Erkölcsös zálogház nem veszi tőled el.

 

Kenyeret a moslékba, malacot nevelsz?

Ki vigyáz arra is míg te máshol szemelsz?

 

Ruhát, cipőt szeretnél? A méret nem számít?

Ép párat nem vetnek ki, épp ha csak a tag sántít.

 

Félek tőled ember! Tudom mit keresel?

Mindazt mi belőlem, oly könnyen veszett el.

 

Megmutattad, de te meg is tudod élni,

milyen is napról napra remény nélkül kélni.

 

A megalázottság nem a te, hanem annak

szégyene, kik téged kárhozottnak tartanak.

 

Ne csináld ember, ne nyisd ki a kukát!

Ne fokozd lelkiismeret furdalásom okát!

 

Tudom én azt nagyon jól. Akár én is lehetnék ott,

a szemetet nem értem, de miattam s helyettem túrod.