Movie

 

Különös kikapcsolódással

próbáltam fejemre telepedett

sűrű, szürke vagy kék fellegeket,

elkergetni heves lapátolással.

 

Most már tudom a módszer

nem alkalmas, a felleg túl

borzalmas volt, s alakult

méreggé a kívánt gyógyszer.

 

Régen összegyűjtött filmből

több is megnézésre érett,

csak halasztódott időhiány végett,

de ma kijutott az élvezetekből.

 

Csak háborúst, csak szomorút,

nem bíztam a véletlenre

ha belőle egy nem hangolt volna le

biztosítottam más kettővel a tuti borút.

 

Kellemesen keveredett bennem

a düh, a tehetetlenség és bánat

az emberiség iránt érzett őszinte utálat

és mindezt, csak magamnak köszönhetem.

 

Ha ugyanis nem akarnám, nem is látnám

hová s merre tart e csodás világ.

De tettem a memóriámba egy vastag pipát

s ceruzának használtam a film világát.

 

Okvetlenül fontos látnom: nem voltak

és nem is lesznek jobbak a lények

kik uralni vélik az egész földkerekséget,

kikhez képest a barbárok elsőáldozók voltak.

 

Öngólt rúgva, reményt vesztve

keresem a vigaszt

azt a bujkáló pimaszt.

Nem lelem, hisz az emberiség van elveszve.