szőke fények a délutáni nap hevében

árnyékot szempillád sűrű léceiről

a kék egek haragja mosolya tör

a változó világ kútperemére

bűvölve fűzöd egyenletes gyöngysorába

hívogató szavaidat ha ajkadról árad

mondd miért miért kelt föl dallamok

szunnyadása a létbillentyűket kísérve

miért nem törtek akkordok kérve

miért születtek harmonikus édes válaszok

nem volt a dal ismeretlen tercel

mintha soha nem feleselne a perccel

lágyan ring a híd alattunk s mi állunk

ahogy a dunán kiveti a remény horgonyát

győzelemre várva visszatérő víg naszád

végtére minden eldőlt amire vártunk