Radnai István: Ecset és hangszer

 

 

ECSET ÉS HANGSZER

 

 

bennem bennünk ha felnyitja szemét a vágy

megébred vonagló reggelek nyújtózásaiban

s a takaró felesleges nem korlátoz hogy meddig

 

ketten vagyunk te nem sokáig maradsz egyik

egyéniségünk még mielőtt kielégülne elillan

már semmit sem vár már semmit sem vár

 

csak forr csak reng csak nyílik

befogad akárha hinnéd illik

befogad öl mélyén bibeként a méh

porzóm késlelkedve durran szét

 

pelyhes szirmok tavasz jelképe kökörcsin

leányból asszony gyerektől csíny

még fel sem serked dombodon a fű

selymesen ringatja zsengéit a szél

szellőtől viharig a csókunk mendegél

 

segíts természet éledni születni égni újra

ziháló tüdővel pásztorsípot fújva

s elkóborol a festett égig minden dallam

amit ködös szemünk felhőbe mártott s halkan

eljátszik mosolyod az ajkadon

csak vár a csókra s megjön az alkalom

 

bennem s benned bennünk hunyja le a szemét

megébredt vágyittas reggel szomjas hajnalán

egyéniségünk egység sikamlós nedvébe olvad

 

kedvesem ébredj nem üzenek leteszem a tollat

lélekre a test felel s harmatcsepp gyanánt

alabástrom edényét jövendő gyermek töri szét