Radnai István: Emlékezés a kandallónál
lánykák mesélnek korosak
kötélre csípve leng a tanga
szerelmeik tüsszentetők porosak
levették egykor lenge hangra
mely suttogott fürtrejtette fülbe
várta a csábos ismert dallamot
örökké duruzsolta kályha kürtje
s eltűrte mind s megtörtént legott
mert ösztöngyenge anyaszülte
mire felkel hajában szalmaszállal
élete eljegyezte gyorsan a halállal
nyakán árulkodik piros foltja
szívta harapta csődör s volna kanca
erkölcse karámját szerterúgta
vágtatott a kéj szabad az útja