Radnai István: Látlelet

 

LÁTLELET

 

esküszöm neked kék volt a duna

ezernyi nátriumlámpa fényszilánkja rezgett

felhúrozott szívem mint bárka rengő teste

az égen csillag s keskeny hold-ruha

 

nem járt hajó hogy törje szemed tükrét

ártatlan volt kabinablak s oly kerek

hajó teste nem szeletelte kavarta a vizet

melyet nappal ezer acéltest vert szét

 

sima volt s a bőrödön víg szellő játszott

nem kergetett rőt felleget se rácsot

nem fogant megkötött e nélkül is a képzelet

 

várom hogy néma árnyú ajkadon mosoly

váltson fillérre minden panaszt komoly

ráncot ne véssen képünkre a végzeted