Radnai István: Bajnokvilág

BAJNOKVILÁG

huszonketten kergetik a labdát
nem mindenki fut van aki stagnál
a huszonharmadik igyekszik odalenni
habár szándékkal neki nem ad senki
míg kívül két krétanégyzeten
még kettő lohol a gyepen
neki legalább adtak zászlót
ha lengetik fújja a zárszót
a huszonkét dühös ember
közül a legdühösebb
aki időnkét lapot emelget
sípjába fúj akkor is ha nem kell

mindnek a labdához ér lába
olykor egyszerre vagy szép sorjába
az elpattan messzire száll
százezer fizető ettől csak kiabál
mennyi ész erő hiába
fejét csak ritkán használja
akkor a labdával találkozik olykor
kettő ketrecbe zárva sportol
mindenki tűkön ül a végét várja
de addig egymás anyját kiabálja

mivégre cécó felhajtás lárma
mindenki más anyját imádja
és drága gömb e sportszer
mint hal hálóba restell
másfél órán át elakadni
mindenért megfizet valaki
színes ruhája olykor ázik
állítólag egy se fázik
kétszer zuhanyozni nem rest
olykor név cserélődik
ha lefekszik a test
idődet eltöltöd itt
vagy meredsz morcosan a képernyőre
és ami kell nem merevedik nődre
neked sörös pohár jut
neki kávés bögre

olykor konyhába fut
leginkább mégis mosogat
vagy magából kikelve
idegét megőrli sokat
kiabál a rest férfiemberre
legjobban a kisgömböt utálja
a gyepre feküdne üres az ágya
üres az ágya és hideg
síp harsan gyepen hempereg
egész este víg kan egymáson
ahelyett hogy vele játsszon