vágyak és kétség partjai közt

árad a hamuszínű víz

nincs kar mely ölelni hív

nincs tücsökdallam amihez

csatlakozni tudnék hegedűszóval

nem szúr a fű nem takar ág

hamuszín víz szakad a gát

mint gyermek jajgatok ával óval

nincs öl mely magjaim megóvja

nem csókol vad száj és parázna

mintha meztelen lépnék rőt parázsra

nincs szem mely felfedez s megszólna

láthatod lőrinc hogy tolat két bogár

szemüveged mögül s kiborul a pohár