Radnai István: Változások
VÁLTOZÁSOK
ha sajkánk viharok taraján imbolyog
mered az árboc és csupasz
vitorlaként feszülnek csonkszavak
felkap a hullám s völgybe ejt gagyog
a szánk elfúló vallomások sóhaj
nyílik a távolság forrósodik az óhaj
mint légnyomás emelkedik zuhan
mint balga felleg amelyet vad égalj
s a beszűrődő csábos ízű telihold
kerekre nyíló szádról idehord
elringat izzaszt feszít a képzelet
akárha alkonyi kósza szél eláll
csak szívünk partjait verdesi hullám
csillapul az ágy lehűl csak lepedőnk feszes